Az idén is részt vett az UB-n a Nemzeti Sport

A Nemzeti Sport munkatársai közül ezúttal is akadtak vállalkozó kedvűek, akik úgy döntöttek, belevágnak a szokásos kalandba, és az Ultrabalaton keretében körbefutják a magyar tengert. A lap hatodik alkalommal vett részt a nagyszabású eseményen, a hét futó (Borza-Tóth Zsuzsanna, Győri Ferenc, Kormanik Zsolt, Németh Attila, Thury Gábor, Vincze András és Zombori Dorottya) 22:06:05 óra alatt végzett a távval, ezzel a 4–13 tagú csapatok között az 1018. helyen zárt 1340 induló között.

Amikor az időeredmény szóba került a célban – meg persze előtte is –, mindenki a legnagyobb elismeréssel gondolt Csécsei Zoltánra, aki bombasztikus, 17:54:46-os rekorderedménnyel nyert egyéniben, valamint a csapatversenyben győzedelmeskedő, hagyományosan erős Szolgálati Agarakra, amely 12:58:40 alatt ért be, csaknem egy órát verve az ezüstérmesre.

A legjobb egységek futóit arról lehetett felismerni, hogy elképesztő elszántsággal haladtak el a mezőny többi része mellett, és úgy várták a váltásokat, mintha rajtgépből indulnának.

Szinte hihetetlen, de a hagyományokkal ellentétben egyetlen cseppnyi eső sem szomorította a résztvevőket, amíg le nem nyugodott, szépen sütött a nap. Utána, mondjuk, a hűvös őszi este és hajnal hozott némi kellemetlenséget (a viadalt a koronavírus-járvány miatt halasztották májusról októberre), de soha rosszabb időjárást.

A rendezők szerint mintegy tizenhétezren vettek részt valamilyen formában a versenyen, amiben természetesen nincs okunk kételkedni – talán éppen a jó szervezésnek, esetleg a kétnapos lebonyolításnak köszönhetően egyáltalán nem tűnt ekkorának a létszám. Igaz, sokan hiányolták, hogy az egyéni indulók (nem lett volna rossz például ezúttal is váltani néhány szót valamelyik kilométerkőnél a részvételi rekordot tartó, 58 éves francia Gilles Pallaruelóval), valamint a két-három tagú csapatok nem a többiekkel együtt futottak. Persze egyrészt ez nekik bizonyára könnyebbséget jelentett, másrészt segített abban, hogy ne alakuljanak ki tumultuózus jelenetek.

A Balaton-felvidék egyes szakaszaira csak a pénteken startolókat engedték be, a szombat reggel kezdődő rész futóira így valamennyivel kevesebb dombos rész, egyúttal kevesebb gyönyörködnivaló is jutott. Ahogy mindig, néhány váltóponton ezúttal is hatalmas buli kerekedett (a szpíkerek között a badacsonyi ceremóniamester vitte a prímet), a lüktető elektronikus zenére többen is táncra perdültek a versenyzők közül, főként azok, aki nem akartak megfagyni. Az önkéntesektől menetrendszerűen érkeztek a biztató szavak, amelyek nagyon jól jöttek az utolsó erőtartalékaikat mozgósító csapattagoknak.

Az is fontos tapasztalat, hogy az egyik keszthelyi csárdában hamarabb készül el a leves és a főétel nyolc-tíz ember részére, mint egy Balatonberény környéki falatozóban a lángos.

Utóbbi következményeként jókedvű kompániánk csaknem lemaradt egy váltásról Balatonmáriafürdőnél, de Borza László sofőr ezt nem engedhette, megtalálta a rövidebb utat a helyszínre. Neki, a minket biciklivel kísérő Zombori Andrásnak és a kisbuszunkat biztosító, a logisztikában oroszlánrészt vállaló kollégánknak, Vajda Györgynek ezúton is kifejezzük hálánkat a segítségért.

S noha éjszaka, a fáradtságtól és az alváshiánytól szenvedve többször megkérdeztük egymástól, vajon mit keresünk itt, miért vállaltuk ezt a megméretést, a 15. Ultrabalaton befejeztével rögvest azt tervezgettük, jövő májusban milyen feltételek mellett és hogyan vágjunk neki a következő tókerülésnek.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!