Kritikus órák a terepultrán: mint egy Formula–1-es verseny üres tankkal
Újabb nagyszerű eredményt ért el Csillag Eszter, aki tavaly ősszel a CCC (Courmayeur–Champex–Chamonix) 101 km-es versenyén negyedikként végzett.
A terepfutó ezúttal a Spartan World Championship egyik állomásán, a Trans Gran Canaria 126 km-es, 7000 méteres szintemelkedéssel nehezített versenyén 17:15:10-es idővel a nők között ötödikként, összesítettben pedig a 33. helyen ért célba.
A terep meglehetősen technikás volt, vulkanikus talajon, kis köveken, kiszáradt folyómedrekben kellett futni.
Arról nem is beszélve, hogy a kimondottan rangosnak számító versenyt a rossz időjárási körülmények miatt az ezer indulóból körülbelül csak a mezőny fele fejezte be.
Csillag Eszternek azonban nem a nagy hideg jelentette a legnagyobb akadályt.
„A Kanári-szigetekről szinte mindenkinek a nagy meleg jut eszébe, de a sziget legmagasabb pontján teljesen más a klíma – számolt be a Csupasportnak Eszter. – Nagyon rossz volt az idő, három fok, sötét, nagy szél, és az eső is esett. Így futottunk negyven kilométeren keresztül, de mi egy héttel előbb kimentünk, és fent laktunk, így tudtam, mire számíthatok. Felkészültem a hideg ellen. Érdekesség viszont, hogy lent, az utolsó harminc kilométeren már extrém meleg volt. Ez alaposan próbára teszi a szervezetet. Nekem inkább az okozta a legnagyobb problémát, hogy harminc kilométer után körülbelül negyven kilométeren át nem tudtam enni, így elszállt minden energiám.
A terepfutók tudják, hogy az ilyesmi előfordul, ezek a versenyek a gyomrot is megterhelik. Mindenesetre nem volt egyszerű, kicsit olyan, mintha egy Formula–1-es autónak benzin nélkül kellene versenyeznie.
Ha ez nincs, talán a harmadik hely is meglett volna, de így is abszolút elégedett vagyok, már csak azért is, mert ez volt az első, hogy ilyen hosszú távon futottam, ami biztató a jövőre nézve.”
Olyannyira rangos versenyről van szó, hogy az első tíz embert felhívták a pódiumra, az első öt pedig pénzjutalmat is kapott. Ebből is sejthető, hogy nagyon erős volt a mezőny, tele profi futókkal.
„Örülök, hogy ilyen jól sikerült ez a verseny, mert a cél, hogy a táv hosszában is előrébb lépjek – folytatta Csillag Eszter. – Ebből a szempontból jó jel, hogy száz kilométer után kezdtem el igazán jól futni. Sokat segített, hogy nagyszerű csapatom volt, ott volt az edzőm, Ida Nilsson, és az öcsém, Balázs is elkísért. A következő nagy cél augusztusban az UTMB százhetvenegy kilométeres távja, mostantól erre készülök.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
A téli alapozás fontossága a futásban
Mátyás Bence szeretne megismerkedni a backyarddal
Vachtler Ferenc: Fejben is folyamatosan edzeni kell
