Bulifutásoktól jutott el a terepversenyek dobogójára

„2014-ben egy baráti társasággal részt vettünk a nagyatádi Ironmanen váltóban. Teljesen bulinak fogtuk fel az egészet. A következő három évben is ezzel a hattagú csapattal mentünk el, aztán a férjemmel kitaláltuk, hogy próbáljuk meg kettesben. Ez is sikerült, és ezután határoztam el, hogy legközelebb egyedül is belevágok.”

Gabriella összesen három Ironmant teljesített, amelyekre bevallása szerint elég keveset készült. Inkább a szívósság volt jellemző rá mindig is, nem a kitartó edzésmunka. Jól bírja a hosszú távokat, a Kinizsi Százast többször megcsinálta túrázva és futva, valamint a Piros 85-öt is lekocogta már.

„Egy idő után elhatároztam, hogy keresek magamnak edzőt, hiszen mindenki, aki edzővel készült mellettem, látványos fejlődésen ment keresztül. Tavaly márciusban kerültem Jakus Bélához, és amióta ő foglalkozik velem, azóta az én eredményeimen is látszik a fejlődés.

A Vértes Terepmaraton azért sikerült ilyen jól, mert végre normálisan készültem rá, ami korábban nem volt rám jellemző.”

Ám nem a VTM volt az eddigi legjobb versenye. A tavaly októberi, 115 kilométeres Hegyestű Trailen elsőként ért célba nőként, ráadásul elég nagy előnnyel. Itt is meglátszott, hogy edzői segítséggel készült fel rá. Külföldi versenyek tekintetében a SkyMarathon Chopok a legemlékezetesebb.

„Először 2019-ben jártam ott, ugyanis elhatároztam, hogy terepen fogok futni, mert aszfalton nagyon lassú voltam, és nem éreztem magamban túl sok fejlődési lehetőséget. Gondoltam, kimegyek a Tátrába egy versenyre, és megnézem, mit tudok. A rajtban csupán ötvenen álltunk, ráadásul már az első ötszáz méteren jelentős hátrányba kerültem. Ez egy nehéz, nagyon technikás, 3000 méter szintemelkedéssel járó útvonal volt. Viszont itt derült ki, hogy a technikás pálya is jól megy nekem, bátor vagyok, nem félek.”

Mégsem tudta befejezni a versenyt, lévén elfeledkezett a szintidőről, és kicsúszott belőle hat perccel. Aztán legközelebb, 2021 szeptemberében újból megpróbálta. Ekkor már a második helyen végzett, ami nagy meglepetés volt neki is. S bár terepen szeret futni, nyáron mégsem megy ki az erdőbe.

„Nem bírom a nyári erdő páratartalmát – indokolja. – Amennyire jól érzem magam télen, ősszel és tavasszal az erdőben, nyáron a lábamat sem nagyon tudom betenni oda. Ilyenkor marad az aszfalt. Tavaly júliusban lefutottam az Ultra Lupát, ami mentálisan is sokat adott nekem, mivel bebizonyosodott, hogy aszfalton is megy a száz kilométer.”

Gabriella elmondta, hogy már nem indul több Ironmanen, a triatlont végleg abbahagyta, a biciklijét is eladta, most már csak a futásra koncentrál. Legközelebb a Hello Balaton Trail 52 kilométerén méretteti meg magát, majd májusban Nagymaroson indul egy ultrán. Az Ultra Trail Hungary 112 kilométeres távjára is benevezett már két éve, ez lesz a nyári időszak fő versenye.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!