Egy ultrafutóversenyen mindig akadnak embert próbáló akadályok, önmagában a táv teljesítése óriási erőfeszítést igényel, és persze sokszor az elemekkel is meg kell küzdeni.
Azonban még ehhez mérten is rendhagyó történetről számolt be a Canadian Running Magazine. A futók az évente megrendezendő, több távon zajló Simpson Desert Ultra elnevezésű ultrafutóversenyen álltak rajthoz, és elsősorban a viadal előtt és után akadt gondjuk. Az előjelek nem voltak baljósak, amennyiben a szervezők még a start előtt közleményt adtak ki, miszerint a Diamantina folyó éppen elérte a tetőzést, és az elkövetkező napokban várhatóan csökken a vízszint.
Aztán persze ember tervez, Isten végez, így a nevezőknek már a rajthoz is a folyóvízzel elárasztott utakon kellett átkelniük a rendőrség segítségével.
A verseny összességében jól alakult, és rendben lezajlott, ám a finis után a futók Birdsville-ben rekedtek arra várva, hogy kijussanak a településről. Kezdetben nem sok esély mutatkozott rá, mivel a hely nehezen megközelíthető, így a folyó apadása jelenthetett segítséget.
„Arra számítunk, hogy az elkövetkező napokban csökkenni fog a folyó vízszintje, azonban arra is van tervünk, ha ez nem történik meg, és nem juthatnak be járművek. Ebben az esetben csónakokkal vagy vontatóautókkal próbálunk megoldást találni” – vázolták a lehetőségeket a rendezők még a start előtt.
Ám kezdetben ez mégsem ment, így a futók bizonytalanságban várták a folytatást, bár ahogyan például a helyi szálloda vezetője, Ben Fullagar néhány nappal ezelőtt megjegyezte: „A többségük nyugodtan vár, egy hideg sör mellett nem sietnek távozni.”
Bár az esetről több ausztrál hírportál is beszámolt, a folytatásról már nem érkeztek hírek, a verseny szervezői sem vesztegettek sok szót a történésekre a különböző felületeken. Így aztán csak nagy valószínűséggel gondolhatjuk, hogy a futók rendben hazajutottak.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Ferenczi István második lett a himalájai ultraversenyen
