Az új magyar csúcstartó élete végéig bánta volna, ha nem nyomja meg a hajrát

A hatórás futás magyar női csúcstartójával beszélek?
Igen – felelte nevetve Garai Ágnes Szonja, aki Ruscsák Krisztina 78.9 kilométeres hatórás magyar női rekordját döntötte meg a vasárnapi országos bajnokságon, miután 79.37 kilométert tett meg.

Milyen érzések vannak önben most?
Még most is kavarognak bennem, vasárnap még fel sem fogtam, hogy mi történt velem. Minden futó és szurkoló gratulált, nagyon jólestek a kedves szavak, boldog voltam. Izgalmas pillanatokat éltem át, a célba érkezést követően ment a számolgatás, hogy most megvan-e a csúcsdöntés vagy sem, majd amikor kimondták, hogy igen, euforikus állapotba kerültem. Még most is a feldolgozás fázisában vagyok. Fizikailag elképesztően kimerültem, minden energiámat felhasználtam, hogy megdöntsem a rekordot. Le kell ülepednie a történteknek.

A verseny előtt célként tűzte ki a rekorddöntést?
A rekorddöntés nem feltétlenül volt cél, a verseny megnyerése inkább. Tavaly 74.8 kilométert sikerült megtennem a hatórás országos bajnokságon, azóta edzőmmel, Szabó Gáborral rengeteget dolgoztunk, az eredményeim és az edzésmunkám alapján pedig bizakodtunk. Megbeszéltük, hogy az első két órában négy negyvenes tempót próbálok tartani, ha jól megy, gyorsítok négy harmincra. Ám Gábor leszögezte, ezt ne erőltessem, csak akkor, ha érzem, hogy kiváló formában vagyok. Szerencsére ezt tudtam tartani, majd az utolsó órára kanyarodva láttam, hogy megdönthetem a rekordot, így még feljebb kapcsoltam. Négy húsz körüli tempóra váltottam, a végén pedig szinte sprinteltem.

Futás közben próbáltam számolgatni, tudtam, hogy meglehet a rekorddöntés, ami elképesztően motivált. Azt mondogattam magamnak: nagyon fáj, már rosszul vagyok, de ha most nem csinálom meg, lehet, életem végig bánni fogom, hogy kiengedtem a kezemből.

Mi volt benne a legnehezebb?
Nagyobb holtpont vagy nehezítő tényező nem volt. Az első két órában nem voltam annyira jól, akkor nem gondoltam, hogy fel tudok majd gyorsulni négy harmincas tempóra. Szédültem és nem éreztem jól magam. Aztán talán a frissítésnek köszönhetően jobban lettem, a harmadik órától pedig még könnyedebben ment a futás. A szél valamelyest nehezítő tényező volt, amikor erőre kapott, emiatt volt egy-két lassabb kilométer, de igyekeztem behozni az összeszedett hátrányt.

Milyen céljai vannak a közeljövőben?
Tavaly a száz kilométeres világbajnokságon szereplő magyar csapat tagja voltam, ezért felvetődött, hogy idén lesznek száz kilométeres futásaim is, de a tavaszi szezonban ezeket elnapoltuk. A magyar maratoni országos bajnokság áprilisban Bécsben lesz, erre készülök most nagy erővel, az Ultrabalatonon pedig Cseke Lillával párban indulunk.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!