Érmet akart szerezni saját szurkolói előtt a hatnapos vb-n – sikerült neki

Kipihente magát?

Meglepően gyorsan helyrerázódtam, a tavalyi hatnapos után sokkal tovább tartott a regeneráció – mondta Beda Szabolcs. – Akkor napokig fájt mindenem, most a verseny utáni hétvégén már teljesen jól éreztem magam, futottam egy laza nyolc kilométert. Nincs izomlázam, sérülésem és vízhólyagom sem lett, szerencsére jól is ment a hétvégi futás.

Harmadik lett a hatnapos világbajnokságon: elégedett?

A helyezéssel igen, a megtett kilométerrel nem. Talán mondhatom, hogy minden idők legerősebb hatnapos mezőnyében lettem harmadik, az M45-ös korosztályban első helyen végeztem, csapatban Sárosi Gyulával ezüstérmet szereztünk, valamint a vegyes csapatversenyt Maráz Zsuzsannával és Gyulával megnyertük. A szintén most megtartott országos bajnokságot is sikerült megnyernem. A versenyről három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet hoztam haza, ezzel mindenképpen elégedett vagyok. Ami a kilométerszámot illeti, az előzetes célom az volt, hogy kilencszáz kilométer felett teljesítsek, amivel természetesen új országos csúcsot is futottam volna. Talán a formám sem volt tökéletes, és ez is közrejátszott abban, hogy nem sikerült, de voltak egyéb hátráltató tényezők is.

Mondana példákat?

Az első négy napban elképesztő hőség volt, még éjszakára sem hűlt le a levegő. Én jól bírom a meleget, de ez már nekem is sok volt. A másik, hogy sokkal több volt a pihenőidőm, mint azt terveztem. Egy másfél órás alváshoz rá kell készülni, aztán ott van az étkezés, a mosdószünet, a krémezés, az öltözés, a masszíroztatás és az egyéb tennivalók. Ezekkel túl sok idő ment el, ebben fejlődnöm kell a jövőben.

Milyen volt a futás és a verseny?

Az első két nap minden rendben ment, egyedül az említett túl sok pihenőidő miatt lehet hiányérzetem. A harmadik naptól elkezdtem lassulni, nem tudtam a tervezett tempót tartani. Különösebb holtpontom nem volt, csak folyamatosan fáradtam, de ez normális. Ahogy fogy az energia, egyre nehezebb tartani a tempót, gyorsan változik az ember állapota. Előfordul, hogy az egyik pillanatban úgy érzi, nagyon könnyen megy a futás, majd egy másikban meg mintha fejbe vágtak volna, hirtelen lelassulok, és még az a tempó is rosszul esik. Az ötödik, hatodik nap fordulóján a lengyel Michal Koziarski elkezdett igencsak közelíteni hozzám, nagyon gyorsan jött föl, ám nem gyorsítottam emiatt, nem akartam elfutni magam.

Utolért, meg is előzött, ám nagyon motivált, hogy visszaszerezzem a harmadik helyet hazai pályán, sok szurkoló előtt, és a távolból értem izgulók miatt is mindenképpen érmet akartam szerezni.

Úgy döntöttem, hogy a hatodik napon, az utolsó éjszaka nem alszom, végig futok, és így visszaszerzem a harmadik helyet. Ekkor még motivált az országos csúcs is, minden energiámat mozgósítottam, elkezdtem gyorsulni, nagyon jól ment a futás, flow-ba kerültem az éjszaka elején. Talán emiatt is elment pihenni a lengyel srác, visszaelőztem, és sikerült jelentősebb előnyre szert tennem, majd pedig megtartanom a harmadik helyet. Egyébként a végére elfogyott a lendület, mert minden erőmet mozgósítottam, és teljesen kimerültem. Hajnalra nagyon elfáradtam, eléggé szenvedős lett a vége, mély hullámvölgybe kerültem, amiből már nem is tudtam kijönni a célba érkezésig. Láttam, hogy már nem lehet meg az országos csúcs, de mentem előre, nehogy utolérjenek, ám akkor már nagyon nem esett jól a futás. Végül szeretném megemlíteni a segítő csapatot, nélküle biztos, hogy nem értem volna el ezt az eredményt, ezúton is köszönöm nekik.

Mit szól a belga Matthieu Bonne elképesztő világcsúcsához?

Abszolút megérdemli a világcsúcsot, nagyon jó volt. Ráadásul nehéz körülmények között érte el, a meleg őt is hátráltatta, így még nagyobb elismerést érdemel. Elképesztően profi csapattal érkezett, nyolcan alkották a stábot, mindenki pontosan tudta, mikor mi a dolga. Még jeges medencéje is volt, azt is hozott magával, abban is üldögélt időnként. Nagyon profin volt felépítve a csúcsdöntés.

Ilyen erős mezőnyben a csapat második helye hatalmas eredménynek számít. Egyetért?

Nagyon örülök a csapatban elért második helynek, valóban, ebben az erős mezőnyben még többet ér. A belgákat a világcsúcsot futó Matthieu Bonne miatt nem lehetett befogni, így az ezüstérem szinte a lehető legjobb eredmény.

Milyen céljai vannak még az esztendő hátralévő részére?

Most a pihenésé és a regenerációé a főszerep, idén nagyobb versenyem már nem lesz. Szeptember végén a BUFF-on ott leszek, azt még nem döntöttem el, hogy a hat- vagy a tizenkét órás számban, ám az biztos, hogy csak edzésnek fogom fel a versenyt. Aztán lassan-lassan jöhet ismét az alapozás a következő esztendőre.