Spartathlon: Sokat gyorsult, erősödött és már nem izgul annyira, mint egy éve

Jön a második Spartathlonja. Izgatott?

Nagyon várom már a versenyt – mondta Fogarasiné Veres Krisztina. – Izgulok, igaz, nem annyira, mint tavaly. Már ismerem a pályát, tudom, hol mi vár rám, a nehézségekre fel tudok készülni, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam meg sok mindent.

Milyen formában várja a legendás görög versenyt?

Milyen volt eddig az éve?

Az év eleje óta a Spartathlon volt középpontban, erre építettem fel mindent. Az Ultrabalaton nagyszerűen ment, pedig a második száz kilométeren gyomorproblémáim voltak, ám így is meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Az Ultra Tisza-tó már nem ment ilyen jól, nagyon megviselt, nem tudtam megfelelően akklimatizálódni, így hatvanöt kilométernél kiszálltam. Azonban nem dőltem a kardomba, az csupán edzőverseny volt számomra. Folytattam a felkészülést, majd a kilencvenkét kilométeres svéd Ultravasan kiválóan ment. A pálya első fele igencsak technikás volt, nem vagyok ügyes terepen, de ezúttal jól ment, majd a második része szintes, de jól futhatónak bizonyult, ezt a részt nagyon erősen meg tudtam futni. Hálás vagyok az edzőmnek, Maráz Zsuzsinak a felkészítésért. Beletettük a munkát közösen, most már csak rajtam múlik.

Tavaly már megtapasztalta, milyen a Spartathlon, így nyilván könnyebb, hogy van már némi rutinja…

Nekem ez azért különösen fontos, mert eléggé izgulós vagyok. Egy évvel ezelőtt kisebb nyomás volt rajtam, csak az a cél lebegett előttem, hogy beérjek. Nehéz volt, mert nem tudtam, milyen a pálya, nekem az kevés, ha valaki elmondja, látnom kell a saját szememmel, tudnom kell, miképp osszam be az erőmet, hol kell tartalékolni és hol futhatom ki magam. Szóval az erőbeosztás szempontjából fontos, hogy már tudom, mi vár rám Görögországban.

Tavaly 30:46:38-as idővel ért célba. Gyanítom, most javítani akar.

Egyértelműen az a célom, hogy javítsak rajta. Úgy érzem, reális esélyem van rá, ha minden jól megy, akkor összejön. Persze, ilyen hosszú versenyen bármi közbejöhet. Van egy célidőm, de hogy mennyi, azt egyelőre megtartom magamnak.

Várhatóan mi jelenti majd a legnagyobb kihívást?

A meleg. A rajt előtt egy héttel kiutaztam, hogy minél jobban menjen az akklimatizáció.

Tavaly a férjemmel jöttünk ketten, most az egész családdal, így mindhárom gyermekünk is a helyszínen szurkol. Hatalmas motivációt jelent, hogy a férjem mellett ők is ott várnak majd a célban.

Fotók: Fogarasiné Veres Krisztina / Facebook