Kifejezetten idegesítette a kísérője, de ez is kellett hozzá, hogy elérje nagy célját

Májusban Hajtó György kerékpáros kísérő szemszögéből már írtunk a Gerda Lajossal alkotott párosuk Ultrabalatonon elért eredményéről. Most a futó, Gerda Lajos idézi fel a versenyt.

– Habár eltelt néhány hét, térjünk vissza az Ultrabalatonra. Harmadjára összejött: nemhogy huszonnégy, huszonhárom órán belül teljesítette a 211 kilométeres Ub-t. Gyanítom, elégedett
– Az elsődleges cél az volt, hogy sikeresen teljesítsem, a másodlagos pedig a huszonnégy órán belüli célba érés – mondta Gerda Lajos. – Legutóbb huszonnégy óra három perc lett a időm, úgy voltam vele, ezt a néhány percet le kell faragni, be kell mennem huszonnégy óra alá. Hajtó Györggyel a Spartathlonon ismerkedtünk össze, nagyon jóban lettünk, Görögországban hatvan kilométertől végig együtt haladtunk a célig. Az esztendő elején felajánlotta, hogy szívesen kísérne az Ultrabalatonon, s jól tettem, hogy őt választottam.

– Ha már Hajtó Györgyöt említette: a kiváló ultrafutó hitelességét erősítette az is, hogy neki már sikerült bemennie huszonnégy óra alá az Ub-n. Mekkora szerepe volt az ön mostani sikerében?
– Hatalmas. Mérnökember lévén nagyon precíz, mindent alaposan eltervezett. Korábban mások kísértek, ők megengedőbbek voltak a hisztijeim alatt, hát Gyuri nem volt az… Mivel pontosan ismeri a futó helyzetét, pontosan tudta, milyen állapotban vagyok, hogy mikor mire van szükségem. Az Ultrabalaton talán mentálisan nehezebb, mint fizikailag, ő pedig mindkét téren sok támogatást tudott nyújtani. Akadtak olyan motiváló mondatai, amelyek már-már szállóigévé váltak, sőt amikor Siófoknál nagyon rossz lett a gyomrom, váltig állította, hogy csak hisztizem. Akadt olyan rész, amikor másfél órán keresztül folyamatosan beszélt – ki is száradt –, utólag mondtam neki, hogy nagyon idegesítő volt… De érdekes, mert közben meg elképesztően motivált, és kellett is, hogy kijöjjek a hullámvölgyből.

– Milyen volt a futás?
– Nem számítottam rá, hogy ilyen jó eredményt érek el, előzetesen a huszonhárom óra ötvenkilenc perces időt aláírtam volna. Az elején Gyuri azt mondta, nem számolgatunk futás közben, az utolsó ötven kilométernél kezdjünk el figyelni a helyzetünket és azt, hogy miképp alakul az idő. Balatonvilágosnál közölte, nagyon kell nyomni, hiszen veszélyben van a huszonnégy órán belüli beérkezés. Abban az időszakban elég rosszul voltam, ráadásul az órám nem úgy számolta a kilométereket, ahogyan jelölve voltak. Az utolsó húsz kilométerre fordulva azt mondta Gyuri, huszonkét óra tíz perc és huszonkét óra húsz perc között beérünk. Nem értettem a dolgot, hiszen nem sokkal korábban még attól tartott, hogy kicsúszunk a célidőnkből. Igaza lett, jól kezelte ezt a helyzetet is.

– Egy ilyen hosszú futás során rendre akadnak nehéz pillanatok: ezúttal mi jelentette a legnagyobbat?
– A szelet nagyon nem szeretem, most is fújt rendesen. Reggel a helyszín felé menet esett az eső, akkor is azt mondtam, inkább futok ilyen időben, mint szélben. Szigligetnél aztán hatalmas szembeszél jött, nagyon szenvedtem, aztán a déli partra fordulva a part mellett is eléggé fújt, és ahogyan az imént mondtam, Balatonvilágosnál pedig a gyomrom kezdett rosszalkodni. De többek között arról is szól az ultrafutás, hogy a nehézségeket miképp tudjuk leküzdeni. Ebben is tökéletes társ volt Gyuri, tudta, mikor mihez kell nyúlni, mit kell tenni vagy mondani.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőt tekintve?
– Nyáron részt veszek az Ultra Tisza-tó eseményen, ott vérmes reményeim vannak. Sőt, még az is benne van a pakliban, hogy ismét Gyuri kísér.

Címlapfotón Gerda Lajos (balra) és kísérője, Hajtó György