Két balatoni SUP-ozás között beesett a Szavanna Trail rajtjára – meg is nyerte

Meglepte a győzelem?

Abszolút edzőverseny volt számomra a Szavanna Trail, ugyanis a szeptemberi Wizz Air félmaratonira készülök – mondta Thuróczy Bertalan, aki 01:53:17-es idővel győzött a Szavanna Trail 23 kilométeres távján. – Hétvégi hosszú futásnak tökéletesen beleillett a programba. Komoly kihívást jelentett a verseny, elképesztően meleg volt, a hőmérséklet negyven Celsius fok környékére is emelkedett. Ezzel a körítéssel a Szavanna Trail terepfutóverseny valóban azt az érzetet keltette, mintha sivatagban futottunk volna. 

Egyébként szeretek terepen futni, élvezem, amikor a városból a természetbe térhetek. Nagy élményt ad nekem a terepfutás, élveztem ezt az eseményt is, és persze örülök az első helyezésnek, de legfőképp annak, hogy óriási flowban futottam végig még a nagy hőség ellenére is.

Milyen volt a verseny?

Az első négy-öt kilométer lazára sikerült, »beszélgetős« tempóban kezdtem, ez a rész elment bemelegítésnek is, ugyanis arra most nem volt időm, mert éppen a rajtra estem be a helyszínre. A tervem az volt, hogy az utolsó három kilométerre olyan állapotban legyek, hogy még tudjak gyorsítani. Ez így is lett, a végén volt, hogy négy perc alatti kilométereket futottam – de azért ebben a kánikulában jó másfél óra futás után kemény volt az utolsó három kilométer. A célba érkezéskor sajnáltam, hogy nem hosszabb a táv, szeretek harminc, negyven vagy akár ötven kilométereket is futni, és a Szavanna Trail befutónál is azt éreztem, hogy szívesen mennék még tovább. 

A nagy forróság volt a legnagyobb kihívás?

Ez a legtöbb futónak nagy nehézséget jelentett, de én szeretem ezt a fajta időjárást. Van egy perifériás keringési rendellenességem, ami miatt huszonöt-harminc fok alatt fáznak a végtagjaim, így mondtam is Erdei András főszervezőnek – vagy ahogy mindenki ismeri, Andrew-nak–, hogy azért is szeretem a Szavanna Trailt, mert itt általában harminc feletti a hőmérséklet, így nem fázik kezem-lábam. De most tényleg perzselő forróság volt, így valóban ez volt a legnagyobb kihívás, de legalább lehetett gyakorolni a frissítést ilyen extrém körülmények között.

Számos megméretésen részt vett már ebben az esztendőben, mégis melyeket emelné ki?

Két eseményt is megemlítenék, az egyik a Mátrabérc, a másik pedig az Ultra-Trail Hugary. Mindkettő ötvennégy kilométer, előbbi kétezer-nyolcszáz, utóbbi ezernyolcszáz méter szintemelkedéssel volt megfűszerezve. A Mátrabércre nem voltam megfelelően felkészülve, az utcai futás világából jöttem, így nehéz volt ekkora szintkülönbséget megfutni, hét és fél órába telt, míg beértem a célba. De ez nem hét és fél órányi szenvedés volt, hanem hét és fél órányi flow-élmény a természetben. Lelkileg feltöltődtem, fizikailag persze elfáradtam. Az UTH ötvennégy kilométeres távját viszont négy és fél óra alatt teljesítettem, tehát a két verseny közötti ezerméteres szintkülönbség három órát jelentett… Mindkettő nehéz volt, de szép emlék, de ahogy mindig, úgy most is feltöltött, hogy a természetben lehetek, mozoghatok. Továbbá fontos a mentális része is, fejben igencsak fel lehet töltődni egy-egy hosszú terepfutás alkalmával.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő időszakra?

A fő célom az, hogy félmaratonin megjavítsam az egyéni csúcsomat, ez vagy a Wizz Air Félmaratonon jöhet össze, vagy az ősz folyamán egy másik félmaratonin. A tíz kilométeres egyéni csúcsomat is meg szeretném dönteni, ez érzésem szerint idehaza a szeptemberi NATO-futáson lenne lehetséges, ugyanis ott van egy relatív gyors tíz kilométeres pálya. Az utcai versenyek után – és azok mellett is – ősszel és télen is szeretnék terepen futni, a tíz kilométertől egészen ötven kilométerig mindenre kapható vagyok.

SZAVANNA TRAIL, 23 KILOMÉTER, FÉRFIAK 

1. Thuróczy Bertalan 1:53:17
2. Kiss Dániel 1:55:22
3. Deák Krisztián 1:56:53