Traumatikus élmény volt számára az ob, de aranyéremmel távozott 

– Nem meglepő, hogy ön győzött a nők között az ötven kilométeres országos bajnokságon, mégsem teljesen elégedett az eredményével. 
–  Való igaz, nem vagyok elégedett a futásommal és az időeredményemmel, nem is szívesen reklámozom… – mondta Garai Ágnes. – Legutóbb négy évvel ezelőtt, az első ötven kilométeremen értem el ilyen eredményt. A célom az volt, hogy jó idővel megvédjem az országos bajnoki címemet, hát ebből csak utóbbi jött össze. Tavaly három óra harminchárom perc lett, most jócskán gyengébb. 
 

– Miért nem jött össze? 
– Tudtam, hogy nagyon meleg lesz, erre készültem is, illetve azzal is tisztában voltam, hogy ismét az Ironman-versennyel egyszerre lesz megrendezve az ötven kilométeres ob. Ez egyrészt jó, mert nagyszerű a hangulat, másfelől rossz, mert nem kap megfelelő figyelmet az országos bajnokság. Ráadásul az elején kerülgetni kellett az ironmaneseket, folyamatosan szólni kellett, hogy honnan érkezel… Visszatérve a melegre: este hét órakor a rajtban még harminckét fokot mutattak a hőmérők, mondta is az edzőm, hogy vigyázzak, figyeljek a tempóra, ne kezdjek túlságosan gyorsan, mert az kemény lesz. Szóval négy tizenötös tempóban kezdtem, de gyorsan lassítottam, éreztem a meleg hatását. Gyorsan az élre kerültem, mindenki lassult, folyamatosan azt éreztem, hogy fogy az erőm, húsz kilométernél már nagyon gyengének éreztem magam. Márpedig egy ötven kilométeres versenyen nem jó, ha húsz kilométernél már ez jön elő… Hiába frissítettem megfelelően és jegeltem, hűtöttem magam, a levegő annyira fülledt volt, hogy bár lement a nap, még a légszomj is fellépett, nem bírtam normálisan levegőt venni. Ráadásul negyven kilométernél a gyomrom is rakoncátlankodott, már azon gondolkoztam, hogy melyik bokornál húzódok félre, csoda, hogy nem jött ki… Nagyon lelassultam, már öt perc feletti tempóban haladtam, nem érdekelt más, csak valahogy érjek be a célba. Amikor beértem, ájulás közeli állapotba kerültem, alig bírtam feltápászkodni a fűből, teljesen elfogyott az erőm. Bevallom, egy kicsit traumatikus élmény volt ez a verseny, örülök a győzelemnek, de nem vagyok büszke erre az eredményre. Egyébként érdekes, ugyanaz lett a végső sorrend, mint tavaly, annyi különbséggel, hogy mindenki sokkal rosszabb időt ért el. Talán mondhatom, jobb lenne, ha nem a legnagyobb melegben rendeznék az ötven kilométeres országos bajnokságot, hűvösebb időben, tavasszal vagy ősszel sokkal jobbat lehetne futni, sokkal jobb időeredmények születnének, az időjárás rengeteget számít. 

– Korábban már érzett hasonlót verseny után? 
– Ilyen fokú rosszullétet eddig csak az indiai száz kilométeres világbajnokságon tapasztaltam. A célban ott is közel voltam az ájuláshoz, nem volt könnyű… 

– Tekintsünk egy kicsit vissza: milyen eddig az esztendeje? 
– Bevallom, egy kicsit lazábbra vettem ezt az évet, nem szerettem volna görcsösen egyéni csúcsokat futni és nem készültem kifejezetten világversenyre sem. Az egyedüli célom rendre az volt, hogy amelyik megméretésen részt veszek, azon mindent kiadjak magamból és jó érzésekkel jöjjek el a helyszínről. Kiemelném a Szerelmes Füred ötven kilométerét és a száz kilométeres országos bajnokságot, mindkét versenyen győztem, illetve voltak rövidebb távú versenyek, ahol szintén dobogóval és elégedetten fejeztem be a futást. Kevesen tudják, de nem csak az ultrafutás érdekel. 

–  Sőt, ha jól tudom, ősszel ötven kilométer alatti távokon is nagy céljai vannak. 
–  Ősszel jön a félmaratoni országos bajnokság, illetve a Spar Maraton is tervben van, mind a kettőn szép teljesítményt szeretnék elérni. Természetesen az ultrát is folytatom, ha minden jól megy, egy hatórás versenyt is teljesítek még ebben az esztendőben, de ez sok mindentől függ. Ha nagyon meleg lesz, nem sok értelmét látom, de az szinte biztos, hogy novemberben a siófoki félmaratonin ott leszek. Hatalmas terveim nincsenek, de ahol elindulok, a lehető legjobb eredményt szeretném elérni.

 50 KILOMÉTERES ORSZÁGOS BAJNOKSÁG, NŐK 
1. Garai Ágnes, 03:51:11 
2. Zákányi Panna, 03:54:04 
3. Bátai Réka, 04:01:07