A református lelkész-tanárnak a csendet jelenti a futás

Megnyerte a BUFF tizenkét órás számát: számított rá?

Ez volt életem első tizenkét órás versenye, szóval egyáltalán nem – mondta Darvas-Tanács Erik. – Szerettem volna kipróbálni, milyen is ez a szakág, de futás közben már sejtettem, ebből szép eredmény is születhet. Ezt megelőzően hasonló távon csak a száz kilométeres magyar bajnokságon indultam áprilisban, ahol magamhoz képest jó idővel negyedik lettem, így számolhattam azzal, hogy nem futhatok olyan rosszul a tizenkét óráson sem, feltéve, ha végig tudom tartani a koncentrációt. Közismerten „punkfutónak” tartom magam, tizenegy gyermekem van, református lelkész-tanárként akkor és annyit futok, amikor és amennyit éppen lehet, edző és terv nélkül készülök, s nem figyelek minden részletre. A futás későn került az életembe, negyvenkét esztendősen poénból teljesítettem egy magányos maratonit, aztán csak összevissza, télen és nyáron nem is edzettem, viszont Szőnyi Ferenc példaképem és barátom komáromi maratonjait kétezerhuszonegytől minden évben lefutottam.

Aztán nem sokkal később „belekóstolt" az ultratávba is. 

Kétezerhuszonháromban úgy voltam vele, hogy az évi egy maratoni után szeretnék egy ötven kilométeres távot is teljesíteni, s a szomszéd faluban rendeztek éppen ultraversenyt. Láttam, hogy Bogár János nevezett a hatórásra, én pedig semmiképpen sem szerettem volna elszalasztani a lehetőséget, hogy vele együtt fussak. Így ott is voltam a hatóráson, amit elég nagy meglepetésre megnyertem. Ezzel együtt nem tartom magamat élfutónak, nem élek sportosan, nem figyelek a táplálkozásra, másodkézből veszem a futócipőimet, nem tudok eleget pihenni sem, de innentől mindenképpen szerettem volna szinten tartani magamat. Sok olyan futót ismertem meg, akikre irigykedem is amiatt, hogy van lehetőségük céltudatosan edzeni. Számomra a futás elsősorban a csendet jelenti, ilyenkor egyedül vagyok magammal.

A Balatonfüred UltraFutó Fesztivál milyen élmény volt?

Azt előzetesen is sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom. Az egyik lányom segített a frissítésben, összesen három palackot tettem ki az asztalra, az egyikben mindig kóla, a másikban izoital, a harmadikban pedig víz volt, és ő mindig a kezembe adta, amit előre bemondtam. Úgy voltam vele, futok hat órát úgy, ahogyan tudok, a maradék hat órában pedig bármi lehet. Ötvenvalahány kilométernél kerültem az élre, akkortól kezdve gondolkodtam azon, itt akár még győzhetek is. Nagyjából száztíz kilométerig viszonylag kényelmesen ment, onnantól az első helyet kényelmesen őrizve maradt a biztonsági futás. Bár a végére teljesen lemerültem, életre szóló élmény volt dobogóra állni, hiszen kitűnő sportolókkal és sok baráttal futhattam együtt. És nekem az is fontos, hogy a gyermekeim is büszkén örültek ennek, ami elég komoly ösztönzés a jövőre nézve.

Mi volt a legnagyobb kihívás első tizenkét óráson?

Több hullámvölgyem is volt, aminek egyik fő oka, hogy áprilisban meg akartam fogni egy kakast az udvarunkon, rosszul léptem és megsérültem. Három hónapig nem tudtam futni, közben egy gerenda megemelése miatt a derekam is beállt, szinte a teljes nyarat kihagytam, augusztus második hetében kezdtem el ismét óvatosabban edzeni. Most, a tizenkét órás versenyen itt-ott éreztem is a sérülést, de nem sétáltam bele, néha nyújtottam egyet, a feladás pedig fel sem merült bennem.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre? 

Ami fontos, ismét lelkesnek érzem magam, hiszen a tizenkét órás vége felé én is megfogadtam, hogy soha többé. A közelmúltban még azon gondolkoztam, hogy gyorsabb akarok lenni vagy többet szeretnék futni, de hamar kiszámoltam, jövőre leszek ötven, így gyorsabb már nem akarok lenni – ahhoz másfajta edzések kellenek –, így maradnak a hosszabb és lassabb távok. Ott van, mondjuk, az Ultrabalaton, ami remek kihívás lenne, de ahhoz több idő és kedv kéne. Nekem inkább az élmény és a csend miatt fontos a futás, persze mindig magamhoz képest, mert tisztában vagyok azzal is, hogy a mindenkori magyar élmezőnyhöz sosem zárkózom fel, hiszen elképesztő futóink vannak, akikkel nem versenyezhetek. Viszont jövőre egy huszonnégy órás verseny érdekes kísérlet lenne.