Micsoda remek futás: új pályacsúcs a Vadlánon

– Az aranyéremért állt rajthoz a Vadlán Terep Ultrán?
– Egész évben jó formában éreztem magam, a felkészülésem is remekül sikerült, és júniusban az Ultra-Trail Hungary száztizenegy kilométeres távján elért második helyezésem után számítottam rá, hogy az erős mezőnyben Belus Tamás, Murányi Gábor és Czövek András mellett én is ott leszek az esélyesek között – mondta Nyeső András. – Volt egy titkos célom, amit előzetesen csak az edzőmnek mondtam. Pontosabban ő biztatott, hogy már idén sikerülhet. Hogy micsoda? Megdönteni a pályacsúcsot. Ezt Dittrich András tartotta kilenc óra ötvenöt perces idővel, így a tervemet is az ő tavalyi futására építettem fel – amin végül két percet javítottam.

– Milyen volt a futás? 
– A körülményekre nem lehetett panasz: reggel kellemesen hűvös, délután napos, de nem túl meleg idő volt, a talaj pedig végig jól futhatónak bizonyult. A kulcs a frissítésben és a megfelelő tempóválasztásban rejlett, mindkettő bevált, így az időtervet is sikerült tartanom: minden pontra a tervezetthez képest csupán néhány perces eltéréssel érkeztem. Tudtam, ha sikerül is a pályacsúcs, nüanszokon múlik, ezért igyekeztem figyelni a részletekre, és a lehető legtöbb ideig mozgásban maradni. Végül ez jelentette a különbséget, mert utólag visszanézve kiderült, hogy az állásidőm két perccel lett kevesebb, mint tavaly Andrisé: ő tíz percet állt, én nyolcat. Ehhez az is sokat hozzátett, hogy fél távnál, a Láz-tetőnél Tyápay Balázs barátom várt frissítővel, így szinte üres zsákkal mászhattam meg a legkeményebb szakaszt. Szeretném megemlíteni, hogy már több mint négy éve az ENSPORT-nál készülök Perényi Andrea iránymutatásával, akinek hatalmas szerepe van az eredményeimben. Mindenképp meg kell említenem, hogy a feleségem is mindenben támogat – ő is régóta fut, sokszor közösen, egymást segítve készülünk a versenyekre.

– A Vadlán Terep Ultrán volt hullámvölgye?
– Igazán nagy szerencsére nem volt. Természetesen akadtak nehezebb részek, és előfordult, hogy egy-egy pillanatra azt gondoltam, nem lesz meg a pályacsúcs. Az utolsó frissítőpontnál, kilencvenhét kilométernél kicsit elbizonytalanodtam, mert mindössze egyperces előnyöm volt, és tudtam, hogy az utolsó három kilométeren lévő közel százötven méteres szintemelkedés nem könnyíti meg a helyzetemet. Ugyanakkor tudtam azt is, hogy a cél eléréséhez nem engedhetek ki, így az utolsó kilométereket, emelkedőket is erősen megfutottam. Mindent bele kellett adnom. Örülök és büszke vagyok rá, hogy sok év munkája beérett és sikerült elérnem a célt, amit kitűztem magam elé.

– Milyen céljai vannak?
– Szeretném folytatni a tudatos felkészülést, amit néhány éve elkezdtem az edzőmmel és tovább fejlődni a terepfutásban. Az idei tervek között szerepel még a november közepén rendezendő Tanúhegyek Trail, ami pedig a jövő évieket illeti, a májusi Ultra-Trail Hungary hosszú távján szeretnék indulni, és ez lenne sorozatban az ötödik alkalom, hogy részt veszek ezen az eseményen. A Vadlánra is szívesen jönnék ismét, mert nagyon hangulatos, kiváló szervezésű verseny a Keszthelyi-hegységben – csodálatos környezetben futhatunk.