Vachtler Ferenc a csökkenő kilométerekre koncentrált a Spartathlonon 

– Első Spartathlonján rögtön remek eredményt ért el: az ön nevéhez fűződik a legjobb idő  a magyar férfiak közt az idei versenyen.

– Bevallom, ez ott szerepelt a céljaim között. A formám bizakodásra adott okot, remek felkészülésen vagyok túl, végigdolgoztam az elmúlt hónapokat és szerencsére a sérülések is elkerültek – mondta a Csupasportnak Vachtler Ferenc.

– Milyen volt a verseny? 

– Nem mondok újdonságot azzal, hogy nehéz… Azonban végig stabilan tudtam futni, bár kicsit jobb időeredményt akartam elérni, de a körülményeket figyelembe véve elégedett vagyok. Előzetesen nem kalkuláltam a lehűléssel, és azzal, hogy nyolcvan kilométert esőben kell megtenni, s az ezzel járó átöltözésekről még nem is beszéltem, ami mindenkitől értékes perceket vett el. Sötétben és esőben futni nem volt valami kellemes, de összességében nem okozott akkora problémát. Talán amiatt van hiányérzetem, hogy a célba érkezéskor nagyon kevesen voltak az utcán, de ez nem a verseny hibája, csupán rosszkor értem oda. Maga a körítés és a hangulat olyan volt, amilyenre számítottam, az emberek még a kisebb falvakban is szurkoltak, a frissítőpontokon pedig nagyon kedvesek voltak. Elégedett vagyok a szervezéssel, jó élményt jelentett az első Spartathlonom.

– Hogyan oldotta meg az időjárás jelentette nehézséget?  

– Az első napon hűteni kellett a meleg miatt, majd éjjel jött a hidegfront, amit ki kellett zárni, fejben meg kellett oldani és menni tovább. Csak arra koncentráltam, hogy fogyjanak a kilométerek, és minél előbb beérjek a célba. Nem volt vészes, lehetett volna sokkal rosszabb is az idő.

– Hogyan érezte magát az ünnepélyes gálavacsorán?

– Tetszett a helyszín és a rendezés, nagyon jól éreztem magam, különösen, amikor a teljes magyar csapatot kihívták a színpadra, az pedig nagy öröm volt, amikor a magyar győztest, Mórocza Andreát szólították. Sokakhoz hasonlóan én is bíztam a sikerében, arról pedig verseny közben értesültem, hogy mennyire stabilan halad, s akkor már biztos voltam benne, hogy megnyeri. Mosolygós futótárs, kedves, aranyos, szerény, mondhatom, hogy nagyon boldogok vagyunk az aranyérme miatt.

– Az első teljesítés után miképp látja, a jövőben visszatér Görögországba?

– Most úgy érzem, van még elszámolnivalóm a Spartathlonnal, ugyanis nem értem el a célom. Szóval igen, minimum egy köröm lesz még ezen a versenyen…  

Borítókép: Pölz Anita