Keller Sándor hiszi, kiemelkedő eredményre lehet képes a backyardban

– Hogyan értékeli a velencei teljesítményét?
– Azzal kezdeném, hogy sajnos kevés idehaza a backyardverseny, így minden lehetőséget maximálisan ki kell használni – mondta Keller Sándor. – A velencei megméretés remek alkalom volt arra, hogy felmérjem hol is tartok. Nekünk, válogatott backyardosoknak nem is lehet más cél a szemünk előtt, mint az, hogy a kétévente megrendezett csapat-világbajnokságon ott legyünk, s kiemelkedő formában segítsük a nemzeti csapatot a lehető legjobb eredményhez. Szóval, minden versenyt ki kell használni, ilyenkor pedig olyan célokat is ki lehet tűzni, mint az egyéni csúcs megdöntése, bár ez ugye a többieken is múlik. Nos, Velencén ki akartam hozni magamból a maximumot, s úgy készültem, legalább két napig futok. 

– Ehhez közel volt, s nem önön múlt, hogy nem jött össze. Milyen volt a futás?
– Jól éreztem magam. Az első néhány órában mindig felmérjük a pályát és a szakaszokat. Nos,nekem ezúttal ismeretlen volt a terep, de örömmel tapasztaltam, hogy jó a felülete és a borítása. Nem fájdult meg a térdem, mivel egyenletes volt az aszfalt, ez is egyike a backyard finom kis titkainak, amelyek viszont nagyon fontosak. Sokszor előfordul, hogy kétszáz–kétszázötven kilométert is futunk egy-egy versenyen, szóval egyáltalán nem mindegy, milyen erőhatások érik a testünket. Az időjárás is fontos tényező, jó esetben legalább két éjszaka fér bele, ezúttal hűvös és szeles volt. Természetesen a második éjszakára elkezdett fogyni a mezőny, szinte csak azok maradtak a pályán, akik a »végtelenségig« terveztek futni… Én igyekeztem a futásra, a tervre, a frissítésre, a táplálkozásra, az öltözködésre, valamint a tempóra koncentrálnom. Az első huszonnégy órát ezúttal sem szerettem, ekkor nem sok minden történt, barátokkal, ismerősökkel futottam és beszélgettem jókat. Az első éjszaka nagyon hideg lett, fagyott is, reggelre pedig csupán heten maradtunk. Egyre jobban kellett figyelni a részletekre, de továbbra is jól ment a futás, még a második éjszaka is rendben voltam. Mire bekeményedett volna a dolog, vége is lett a versenynek, ugyanis Horváth Vilmos abbahagyta. 

– Volt hullámvölgye? 
– A verseny hetében beteg voltam, de szerencsére ennek nem éreztem semmiféle hatását. Holtpontom sem volt, egy pillanatra sem rogytam meg, sőt, azt éreztem, hogy képes lettem volna megdönteni a negyvenöt órás egyéni csúcsomat. Nagy erősségem, hogy jól tudom beosztani az erőmet, ennek pedig nagy hasznát veszem a backyardban. Szerencsére a gyomrom sem érzékeny, így a frissítés is rendre nagyszerűen működik. Nem tudom, hol lehet számomra a maximum, nem feszegettem még a határaimat, de a fejem mindig tiszta maradt a backyardversenyeken. Sajnos kisebb mozgásszervi problémával bajlódom, ha ez rendbe jön, akkor nagy eredményekre lehetek képes a backyardban. Azt nem tudom, hogy ötven vagy hatvan órára, de hiszem, hogy képes vagyok kiugró eredményt elérni.

– Az esztendő végéhez közeledve vonjunk mérleget: milyen éve volt? 
– Sajnos nem a futáson volt a hangsúly 2025-ben… Az imént említett mozgásszervi probléma okozott és okoz fennakadást, de sokat nyújtok, tornázom, úszom, illetve kisebb tempóban edzek, és persze odafigyelek a regenerációra. A velencei backyardon kívül csupán egy versenyen vettem részt az évben, a kecskeméti dombfutáson. A negyvenkét kilométeres speciális maratonin érmet szereztem, remek edzésnek bizonyult. Ez az esztendő két versennyel ér véget, nem sok, de legalább hatékony volt mindkettő, ugyanis mind a kettőn érmet szereztem. Sokat gondolkozom, miképp lehetne még jobban összeegyeztetni a futást, a munkát és a szabadidőt, így jelenleg egyfajta útkeresés folyik… Sok a kérdőjel, keresem a válaszokat, de az nem kérdés, hogy a futás és a backyard van a fókuszban. Két backyard csapat-világbajnokságon részt vettem már, fontos számomra nemzeti csapat, s a célom az, hogy a legközelebbin is ott lehessek. Ha összejön, méltón akarom képviselni Magyarországot. Éppen ezért azon dolgozom, hogy jövőre részt vehessek a vb-n, s ott a legjobbak között legyek. Természetesen jó lenne addig fiatal tehetségeket találni, akik tovább erősítik az amúgy sem gyenge csapatunkat. 

– Milyen célokat tűzött ki maga elé? 
– Egyelőre csak a jövő októberi backyard csapat-világbajnokság van tervben, illetve idénre még van egy nagy célom, kihívásom, de erről még nem szeretnék beszélni. Nemsokára mindenki megtudja, miről is beszélek.