Horn Zsanett nem bízott magában, de végül bronzérmes lett az Ultrabalatonon

– Tavaly éppen csak lecsúszott a dobogóról, idén viszont megszerezte a harmadik helyet az Ultrabalatonon. Elégedett? 
– Egyáltalán nem volt célom a dobogó, nem éremért mentem – mondta a Csupasportnak Horn Zsanett, aki 21:22:43-as idővel harmadik lett a hölgyek között az Ultrabalatonon. – Tavaly kísérő nélkül végeztem a negyedik helyen, márpedig egyedül körbemenni sokkal több időt vesz igénybe. Nos, most volt segítőm, ami jelentősen megkönnyítette a helyzetemet, ugyanis nem kellett figyelnem az előreküldött csomagra, a kulacs utántöltésére és minden egyéb másra is. Egyébként rossz formában éreztem magam, nem úgy mentek az edzések, ahogyan azt szerettem volna és fáradt is voltam. A munkahelyemen éjszakázom is, én is csak idősebb leszek, nehezebben megy a regeneráció, nem voltam jó passzban. Nem bíztam magamban. Az edzőm, Maráz Zsuzsanna ragaszkodott hozzá, hogy legyen segítőm, ő ugyanis azt mondta, hogy egyáltalán nem vagyok rossz formában és igenis benne van a pakliban a dobogó. Látszik, hogy kiváló szakember.

– Ahhoz képest, hogy nem érezte jó formában magát, egyéni csúcsot futott. 
– Annyit javítanék, hogy ugyan időben ez a legjobb Ultrabalatonom, de három évvel ezelőtt huszonegy óra harmincnégy perces idővel végeztem, de akkor kétszáztizennégy kilométer volt a táv. Az akkori és az idei tempóm körülbelül megegyezik. Szóval, ami a mostani futást illeti, nagy segítségemre voltak ebben a segítőim. Bringával váltva, illetve autóval kísértek, nagyon szépen köszönöm nekik ezúttal is. Egyébként akármennyire is nem éreztem magam jó formában, mindenképpen élvezni akartam az Ultrabalatont, ugyanis elképesztően nagy élmény ez a verseny. Jellemző hibám szokott lenni, hogy elfutom a verseny elejét, nos, most, ha akartam volna sem tudtam volna, mert nem éreztem magamban annyi erőt… Zsuzsi mindig felhívja rá a figyelmünket, ugyanis ha ezt betartjuk, akkor annyival kevesebb a későbbiekben a szenvedős rész. Százötven kilométerig remek érzésekkel futottam, a csapatunkból sokan közel voltunk egymáshoz, nagyszerűen alakult a hangulat, majd a vége nehézzé vált. De ez szinte mindenki így van ezzel, fáradunk, jön az éjszaka és a hideg. Összességében nagyon jó volt ez a verseny, egyáltalán nem számítottam ilyen jó eredményre.

– Mikor hitte el, hogy meglesz a bronzérem? 
– Nem figyeltem a pozícióm, napközben még a lányokkal beszéltük, hogy öt-hat nő lehet előttünk. Úgy voltam vele, hogy ennyi versenyzőt nem könnyű befogni, nem éreztem még esélyét a dobogónak. Úgy voltam vele, haladjunk csak szépen jóleső módon előre. Aztán éjszaka százhatvan-százhetven kilométer környékén megelőztem egy éppen sétáló lányt, a kerékpáros kísérőm pedig szólt, hogy ő volt a harmadik. Biztos voltam benne, hogy egy kicsi séta után visszaelőz majd, de nem történt meg. Az utolsó húsz-harminc kilométer nem volt könnyű, de nagyon meg szerettem volna tartani a harmadik pozíciót. Nehéz dolgom volt, de nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. 

– Mi volt ezúttal a legnagyobb nehézség?
– Mivel idén még nem volt huzamosabb ideig, így a meleg szokatlan volt, le is égtem egy kicsit. De egyáltalán nem volt elviselhetetlen, nem is nagyon jegeltem magam. Sajnos már egy ideje rendszeresen sarokfájdalmakkal küszködök, így ez most is időnként kellemetlen volt. Egyébként nagy mélypontom nem jött, a gyomrom is remekül működött.

– Két-két bronz- és ezüstérme van az Ultrabalatonról: melyik a legkülönlegesebb? 
– Mindennek ellenére a mostanit emelném ki. Habár egyáltalán nem éreztem, hogy ez sül ki belőle, de nagyon jó érzésekkel mentem végig. A korábbi teljesítésekkel ellentétben ezúttal nem volt nagyobb holtpontom. Egyszer-kétszer éreztem gyengébbnek magam, de viszonylag gyorsan helyrebillentem. Ez volt a leginkább komfortos Ultrabalatonom.

– Már csak az aranyérem hiányzik az Ultrabalaton éremkollekciójából… 
– Nem bízom már benne, nem hiszem, hogy ez összejön, a lányok elképesztően erősödnek, de nincs ezzel probléma, nem is vagyok eléggé versenyző típus és már a fiataloké a pálya. Örülök neki, ha összejön a dobogó, de ha nem, akkor sem dőlök a kardomba. De nagyon boldog vagyok a csapattársaim sikerei miatt is, azok ugyanolyan örömmel töltenek el engem, mint a saját sikereim.