Nem akart versenyezni, végül megnyerte a félmaratoni távot

Ahhoz képest, hogy nem szerepelt a terveiben a Runpunch, megnyerte a félmaratoni távot.
Az igazat megvallva, ebben az esztendőben már nem akartam versenyezni, s úgy volt, hogy ide is csak az egyik barátomat kísérem el, aki az első versenyére készült – mondta Szőke Csaba. – Aztán egy héttel a rajt előtt mégis beneveztem a félmaratoni távra, úgy voltam vele, ha már ott leszek, mindent beleadok, így nem csak egy átlagos verseny volt, minden energiámat belefektettem. A rendezvény előtti időszakom hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel telire sikeredett, elég sok mindent helyre kellett tennem magamban, a pályán pedig valahogy minden klappolt.
Az biztos, hogy teljes mértékben kifutottam magam Balatonfüreden, s ez aranyéremmel is párosult. Ráadásul több egyéni rekordomat is sikerült megdöntenem, így kifejezetten büszke vagyok magamra.
Kiemelném, nagyon örültem, hogy sok-sok futóismerősömmel és barátommal tudtam találkozni az eseményen.

Milyennek élte meg a versenyt?
Ahogy az imént is mondtam, egyáltalán nem tartalékoltam, mindent kiadtam magamból, végig nyomtam a gázpedált. Nagyszerű volt az időjárás, rengetegen szurkoltak nekünk, az elejétől a végéig élveztem a futást. Motivált, hogy jó pozícióban haladtam, és fenn tudtam tartani a maximális koncentrációt. Végig a kerékpáros felvezető mögött mentem, gyakorlatilag rajt-cél győzelmet arattam. Annak külön örültem, hogy egyáltalán nem kerültem hullámvölgybe, kifejezetten jót tett nekem ez a győzelem. Jobbára hosszabb távokon szoktam futni, nem tartom magam gyorsnak. Pontosan tudom, hogy hol helyezkedem el a magyar futótársadalomban, s néha jó megmutatni magamnak is, hogy rövidebb távokon is képes vagyok kiemelkedő teljesítményre. Mivel a jövő évi egyéni Ultrabalatonra készülök, ez a megméretés edzőverseny volt számomra, s az biztos, hogy lesz még jó néhány. Ami az eseményt illeti, remek, családias hangulat uralkodott, ez volt az idény egyik utolsó futóversenye, nagyszerű lezárásnak bizonyult. Élveztem minden percét, a jövőben mindenképpen szeretnék visszatérni.
Az év végéhez közeledve aktuális a kérdés: hogyan értékeli az idényét?
Négy éve futok, s egyértelműen ez az eddigi legjobb idényem az eredményeim alapján. Egyedül a Szerelmes Füreden nem értem el dobogós helyezést, az összes többin igen, azaz nyolc versenyen hétszer kerültem az első háromba. A Runpunch előtt a Deseda Ultramaraton százhatvannyolc kilométeres távján sikerült nyernem, majd a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál huszonnégy órás számában tudtam győzni, a Szőlőskörön pedig korcsoportomban lettem a harmadik.
Kifejezetten szuper évem van, azt érzem, most kezd beérni a sok-sok belerakott kemény munka.
Azonban mindenképpen két lábbal a földön maradok, sok munka vár még rám, van hová fejlődni, élvezem a futást, nem lassítok, alig várom a következő versenyt, s azt, hogy tovább gyűjthessem az élményeket.
Ha már a következő versenyeit és a jövőt említi: milyen célokat tűzött ki?
Idén még egy karácsonyi tíz kilométeres örömfutáson indulok, ahol tényleg nincsenek vérmes vágyaim. Ami pedig a következő esztendőt illeti, minden téren erősebb szeretnék lenni, a főversenyem egyértelműen életem első egyéni Ultrabalatonja lesz, de ezenkívül részt szeretnék venni a Szerelmes Füreden, a balatonlellei maratonin, a balatonfüredi hetvenkét órás világbajnokság huszonnégy órás betétszámában, a Deseda Ultramaratonon, az őszi Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál husoznnégy órás számában és a Szőlőskörön is. Most ezek ugrottak be, de biztos vagyok benne, hogy a felsoroltakon kívül is lesz még versenyem.

Misztikus élményt jelentett a ködös privát UTT-teljesítés

Pályacsúcs és aranyérem lett a vége a hatalmas küzdelemnek








