Pályacsúcs és aranyérem lett a vége a hatalmas küzdelemnek

Nemrégiben szoros versenyben győzött a Tanúhegyek Trail maratoni távján, ráadásul a pályacsúcsot is megdöntötte. Számított ilyen jó eredményre?

Remek formában érkeztem a versenyre, miután a Vadlán Terep Ultra is jól sikerült, így bíztam benne, hogy itt is hasonló teljesítményre leszek képes – mondta Nyeső András. – Másfél hónap telt el a két verseny között, volt időm regenerálódni, így frissen álltam rajzhoz. Az edzőmmel három óra negyvenöt perc körüli időt tűztünk ki, igaz ebből néhány perccel kicsúsztam, így is elégedett vagyok, mert kiélezett csatában meg tudtam tartani az első helyet – és mint később kiderült, a pályacsúcsot is megdöntöttem.

Rendkívül szoros verseny volt: hogyan emlékszik vissza rá?

A futáshoz szinte ideális, hűvös idő fogadott bennünket, a pálya néhol csúszott, de összességében jól lehetett rajta haladni. Nem akartam túl gyorsan kezdeni, mert ezen a távon különösen fontos, hogy maradjon tartalék a végére. Jó tempóban haladtunk az első kilométereken, közben Táncos Gáborral váltottunk pár szót az évről és a nap esélyeiről. Gábor tavaly második lett, így tudtam, hogy figyelni kell rá. Végig kis távolság volt közöttünk, az emelkedőkön közelített hozzám, a lejtőkön pedig távolodtam tőle. Az izgalmak Nemesgulács előtt – a verseny utolsó negyedénél – kezdődtek, amikor az aszfalton futva észrevettem a felzárkózó Murányi Gábort is, így mindketten egy percen belül voltak mögöttem. 

A hegycsúcsra együtt értünk fel, majd az utolsó frissítőpontig tartó lejtőn sikerült egy kis előnyt összeszednem, ami hamar elillant, mert Gábor nem állt meg a ponton, így ugyancsak együtt kezdtük meg a mászást Badacsonyig. Mindketten könnyebb végjátékban bíztunk, de ha már így alakult, megpróbáltuk kihozni a legjobbat magunkból. A Kőkapu meredek emelkedőjén Gábor belépett elém és megpróbált leszakítani – később elmondta, ez volt a terve, mert tudta, hogy a lejtőn gyorsabb vagyok. Mentem utána, ahogy csak bírtam, s a Kőkapu végéhez érve visszaelőztem, próbáltam ritmust váltani és megfutni az emelkedő hátralévő részét. Nem sok maradt bennem, de sikerült pár másodperc előnyt szereznem. Innen már csak két és fél kilométernyi lejtő vezetett a célig. Nem engedtem ki, mert bár a célidőre már nem volt reális esély, tudtam, hogy a pályacsúcs még meglehet.

S mit szól a rekordhoz?

Nagyon örülök, hogy sikerült megdönteni. Hálás vagyok Gábornak a kemény csatáért, biztos vagyok benne, hogy versenyhelyzet nélkül nem futottam volna ilyen időt.

Volt bármi, ami nagy kihívást jelentett?

Egyértelműen az első helyért folytatott csata jelentette a legnagyobb kihívást, főleg amikor Gábor az élre állt és megpróbált leszakítani. Mentálisan ez nehéz pillanat volt, hiszen ha hosszú ideje vezetsz, és már közeledik a cél, óhatatlanul kezded elhinni, hogy meglesz a győzelem. Ilyenkor különösen fontos ébernek maradni, mert a figyelem egy pillanatnyi kihagyása is könnyen visszaüthet.

Az esztendő végéhez érve tekintsünk egy kicsit vissza: milyen idényen van túl?

Összességében rendkívül elégedett vagyok. A felkészülésem szinte tökéletesen sikerült, sérülés és betegség nélkül, minden a terv szerint ment. Éreztem, hogy idén lehetőségem van szintet lépni eredményekben, de ha valaki az év elején azt mondja, hogy dobogóra állhatok az Ultra-Trail Hungaryn, és megdöntöm a Vadlán Terep Ultra száznyolc kilométeres pályacsúcsát, valószínűleg kinevetem. Szerencsés vagyok, mert Perényi Andrea személyében kiváló edzővel dolgozhatok, és feleségem, Eszti mindenben támogat – nélkülük biztosan nem sikerült volna ilyen jól az év.

A Tanúhegyek Trail után hogyan folytatódott a programja?

A verseny után néhány hét pihenő következett, decemberben pedig elkezdtem az alapozást 2026-ra. Jövőre egyelőre annyi biztos, hogy az Ultra-Trail Hungary hosszú távjára neveztem, az idény további része pedig még alakulóban.