Szoros volt a hajrá, de Kovács Gáspár győzött a hazai terepen

Habár nem a győzelemért ment, aranyéremmel távozott a Vaskapu Trailről: Kovács Gáspár izgalmas versenyen a második Pálla Márkot és a harmadik Szarvas Gábort megelőzve nyerte meg a 22 kilométeres terepversenyt.

„Túlzottan merész célokat nem tűztem ki magam elé, edzésben voltam, így jó formában érkeztem a versenyre – mondta a Csupasportnak Kovács Gáspár. – Főleg hobbiból járok versenyekre, a Vaskapu Trailen pedig a korcsoportomban szerettem volna bekerülni az első háromba. Talán ez volt a reális, nagyon meglepődtem, hogy ilyen remekül sikerült a verseny, és győztem a férfiak között.”

A pálya nagyrészt túraútvonalon haladt, s habár a győztes ezt nem érzékelte, a vége szoros lett.

„Esőben rajtoltunk, sokáig a mezőnyben haladtam, majd szép lassan jöttem felfelé. Közel tíz kilométernél kerültem az élre, onnantól pedig végig vezettem. Az utolsó nyolc kilométeren két komolyabb emelkedő is volt, a végére nagyon lelassultam, elfáradtam. Utólag láttam az időeredményeket, hogy nagyon megközelített a második Pálla Márk, de szerencsére kitartott az előnyöm. Menet közben nem érzékeltem, hogy ennyire izgalmas a vége, nem nézegettem hátrafelé, de kiderült, csupán fél perccel előztem meg a riválisomat.”

Kovács Gáspár számára nem volt ismeretlen a pálya, s hozzátette, egyre több rutinja van, ami segíti a jövőben.

„Az ember minél többet versenyez, annál több rutinja lesz, képes beosztani úgy az erejét, hogy a verseny végére is maradjon energiája. A Vaskapu Trail gyakorlatilag hazai pálya volt, rendszeresen edzek errefelé, de talán ez kicsit megzavart. Lefelé nem vagyok gyors, ráadásul most a lehullott falevelek és az eső meg is nehezítette a dolgunkat, csúszóssá vált az út, így ezekkel az akadályokkal együtt a szokásosnál lassabban és óvatosabban haladtam. Persze nem csak engem, a többieket is zavarta a csúszós talaj.”

Az esztergomi sportember elmondta, hosszabb-rövidebb megszakításokkal nagyjából huszonöt esztendeje fut, annak idején az egészséges életmód és a fogyás miatt kezdte el. 

„Tíz–tizenöt kilométert futok edzésenként, de ha versenyre készülök, akkor némileg speciálisabban rakom össze a programot. Az utóbbi néhány esztendőben kezdtem el a terepversenyekre fókuszálni, s elképesztő módon megszerettem, nem is tudom, miért nem vágtam bele korábban. Esztergomiként adva van a lehetőség, hiszen a közelben nagyszerű terepeken futhatok, ráadásul sok-sok emelkedőt is belevihetünk az edzésbe. Ami a versenyzést illeti, ez amolyan pluszelem nekem a futásban. Általában jó a hangulatuk, élmény részt venni rajtuk, ráadásul a felkészítésben is motivál egy-egy célverseny. Konkrét eredményt nemigen szoktam kitűzni, inkább csak a stabil beérkezés a lényeg. Arra viszont büszke vagyok, a legutóbbi esztergomi félmaratonin egyéni csúcsot futottam, illetve nem olyan régen a Börzsönyben megnyertem a tizenhárom kilométer körüli terepversenyt.”

A beszélgetés végén a közeljövő céljairól is beszélt a kiváló hobbifutó.

„A jövőben mindenképpen emelni szeretnék a távon, igyekszem hosszabbakat futni, mindenképpen huszonöt–harminc kilométer fölé mennék. Azonban a maratoni táv is izgat, jelentős mérföldkő lenne eljutni odáig, ez egyértelmű célom. Ha már megvan a huszonöt vagy harminc kilométer, onnan már elég közel van a negyvenkettő…”