Benke György sikeresebb és gyorsabb szeretne lenni

Még csak most kezdődött az új esztendő, így tekintsünk egy kicsit vissza: milyen volt a tavalyi futóidénye?

Kevés versenyen vettem részt, de amit kitűztem magam elé, azt mind teljesítettem. Ott volt a száz kilométeres országos bajnokságon aratott győzelmem, de természetesen a Spartathlon volt a csúcs. Összességében sikeres esztendőn vagyok túl – mondta a Csupasportnak Benke György.

Az imént említette a száz kilométeres országos bajnokságon aratott győzelmét és a sikeres Spartathlon-teljesítését. Hogyan emlékszik vissza rájuk?  

Alapvetően a tizenkétórás országos bajnokságon szerettem volna részt venni, de sajnos nem tartották meg, így esett a választásom a száz kilométeres ob-ra. Abszolút felkészülési versenynek szántam a Spartathlonra, időben és távban is éppen remekül illeszkedett a programomba. Nagyot kellett küzdeni a meleggel, azonban pont jó tesztnek ígérkezett a legendás görög verseny előtt, ráadásul erős volt a mezőny, kiváló futók vettek részt az eseményen. Nem kérdés, meg kellett küzdeni az aranyéremért. Megtisztelő, hogy ebben a mezőnyben az első helyen tudtam végezni, bár hét és fél órán belülre akartam kerülni, sajnos ez nem sikerült. Azonban így is örültem a győzelemnek. A száz kilométeres országos bajnokság után már abszolút a Spartathlon került fókuszba, heti hat edzéssel, a lehető legmelegeb időjárási körülmények között készültem. Maximálisan megedzőttem, a legfőbb célom a teljesítés volt, s habár jónak számít a harminckét óra negyvenöt perces időeredmény, bevallom, egy kicsivel jobbra számítottam, harminckét órán belülre jutottam volna. Sokáig reálisnak tűnt, de sajnos mentálisan elfáradtam, azonban örömteli, hogy fizikailag teljesen rendben voltam. A hegyig minden rendben ment, egy-két lassabb szakasz persze közbejött, de egyáltalán nem voltak durvább mélypontjaim. A hegynél voltak malőrök, ugyanis az agyam és a testem is jelezte, hogy kezd sok lenni… Rengeteget kivett belőlem ez a rész, a terepviszonyok miatt pedig úgy éreztem magam, mintha trailversenyen lettem volna. Ráadásul lemerült a lámpám is, így két órán át szinte vakon futottam, ami nem kevés időveszteséggel járt, hiszen jóval visszafogottabb voltam. „Elsőbálozóként" nehéz volt átlátni néhány részletet, például a frissítőpontokon a rutinosabbak gyorsabban áthaladtak. Érdekes volt a hajrá, ugyanis elkapott az euforikus érzés, amikor arra gondoltam, milyen jó lesz beérni a célba, de ez átalakult, s onnantól csak az járt a fejemben, mikor lesz már vége… Azonban nem kérdés, hogy életre szóló élményt jelentett a Spartathon teljesítése. Hozzátenném, megtiszteltetés volt a magyar színeket képviselni és ilyen kiváló futókkal egy csapatban lenni. Nagyszerűen teljesített mindenki, Mórocza Andrea győzelme pedig elképesztően nagy bravúr. 

Akadt bármi olyan a futásban, ami negatívumként maradt meg a kétezerhuszonötös évet tekintve? 

Abszolút nem volt semmi negatívum, szerencsére sérülés sem hátráltatott egész esztendőben, illetve az edzések is remekül mentek. Igaz, a család és a munka mellett nem volt egyszerű összeegyezteti a futást, de valahogy mindig megoldottam. Azonban az esztendő vége felé már éreztem, hogy nehezen regenerálódok, mind mentálisan, mind fizikálisan elfáradtam. Jól jött a pihenés, muszáj volt feltöltődni annak érdekében, hogy újult erővel kezdhessem a következő idényt. 

Ha már a következő idényt említette: milyen célokat tűzött ki maga elé? 

Az biztos, hogy az Ultrabalatonon három fős csapatban leszünk ott a Balatonfüredi Atlétikai Clubbal, rá egy hónapra pedig a hetvenkétórás világbajnokság tizenkétórás betétszámában veszek részt. Továbbá szeretnék száz kilométeren és tizenkétórán minél sikeresebb lenni, gyorsulni akarok. A célom az, hogy előbbit tekintve százötven kilométer fölé jussak, míg utóbbit figyelembe véve bekerüljek hét és fél órán belülre. Szóval, vannak céljaim, amelyeket mindenképpen szeretnék teljesíteni.

Fotók: Pölz Anita