Továbbra is az őrült kihívásokat keresi

Az utóbbi években megszoktuk már öntől, hogy sokat és eredményesen versenyez. A múlt esztendő is ilyen volt?

Ezúttal nem vettem részt annyi versenyen, mint korábban, viszont így is remek idényen vagyok túl  – mondta a Csupasportnak Tangl Eszter. – Nem az vezérelt, hogy a lehető legtöbb eseményen induljak, és a lehető legtöbb érmet szerezzem, lassítanom kellett egy kicsit. Utólag már tudom, hogy jól döntöttem, hiszen remek idényem volt.

Mely eseményeket emelné ki a futóévéből?

Amelyik versenyen ott voltam, akár futóként, akár önkéntesként, az mind pozitív élményt jelentett. Az Ultra-Trail Hungary-n sikerült megjavítanom az egy évvel ezelőtti időeredményemet, mindent kiadtam magamból. De ott a privát Ultrabalaton, a privát Ultra Tisza-tó, a Vár a Hármas, a Mátra 115, valamint a Kör, utóbbit tekintve Lajos Dórával első női párosként mentünk végig. A Vadlán Terep Ultrát majdnem kifelejtettem, pedig az egyik kedvenc rendezvényem, rendszeresen visszajárok, rendre kíváncsi vagyok, hogy hol is tartok az előző évhez képest.

Pedig azt terveztem, hogy mivel általában a versenyzés és a lehető legjobb eredmény elérése miatt csak rohanok, ezúttal a táv második felében próbálom élvezni a környezetet és a tájat, azaz visszavettem. Azonban csak vitt előre a lendület, nyolcvan kilométer környékén lassítottam egy kicsit, akkor előzött meg a végső győztes Fábián Helga. Ráadásul pályacsúcsközeli időt mentünk mind a ketten. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy Helgával ilyen nagyot versenyeztünk, oda-vissza előzgettük egymást, kiváló futó, kilencven kilométer környékén engedtem el. Ott volt még a Galyavár 110+, ahol harminc óra alatt legalább tizenöt kört kell megtenni. Én csupán eggyel toldottam meg, mivel elfogytak a társak körülöttem, mélypontra kerültem éjszaka, nem tudtam felpörgetni magam. Jó élmény volt, végül száztizennyolc kilométert és hétezerhatszáz méter szintkülönbséget gyűjtöttem.

Említette, hogy segítőként is rendszeresen ténykedik futóversenyeken. Erről mit lehet tudni?

Már korábban elhatároztam, ha tehetem önkéntesként, segítőként is szeretnék versenyekre járni. Szerencsére a múlt esztendőben többször is volt rá lehetőségem, felemelő érzés látni a futók boldog arcát, amikor beérnek a célba. De az is motivál, amikor biztatom őket, s egy-egy mosollyal vagy mondattal segítek nekik. Szeretem az asztal mögül látni a boldog arcokat, s tapasztalni, amikor a célba érés után esznek, isznak és beszélgetnek.

Ha már a jövőt említette: miket tervez a mostani esztendőre?

Nyilván van néhány olyan esemény, amelyre minden esztendőben visszajárok, így ezek most sem hiányozhatnak majd a naptáramból. Hogy melyek ezek? A Vadlán Terep Ultra, a Vár a Hármas, az Ultra-Trail Hungary és tervben van egy páros Kör-teljesítés is Preska Bálinttal. Utóbbit tekintve nem a pályacsúcsra megyünk, a célunk egy jó, stabil és vidám futás. Természetesen lesznek majd spontán jött versenyek, de ismét nem szeretném túlságosan betáblázni magam. Szóval, alakul még a naptár, mindig vannak ötleteim, folyamatosan töröm a fejem. Továbbra is azt vallom, minél őrültebb valami, számomra annál vonzóbb…