Mindhárom célját elérte, boldogan távozott az UTH-ról
Elégedett az Ultra-Trail Hungaryn elért eredményével?
Nagyon szerettem volna három órán belülre kerülni, szerencsére ez sikerült – mondta a Csupasportak Borza Helga. – Ötödik alkalommal vettem részt az UTH Visegrád Ttrailjén, így pontosan ismertem a pályát, tudtam, mire számíthatok. Persze, most extrém meleg fogadott minket, de készültem rá. Előzetesen szerettem volna dobogón végezni, igaz ez nem csak rajtam múlik, hiszen ott vannak a remek versenytársak is. Én annyit tudtam tenni, hogy mindent beleadtam, ez pedig most a második helyre volt elég. Azt is megfogadtam, hogy bármennyire is szenvedek, végig jókedvűen akarok futni. Szerencsére mind a három célomat elértem, hiszen három órán belül beértem, dobogós lettem és végig mosolyogtam. Tökéletes versenyen vagyok túl – boldog vagyok.
Említette, hogy ötödik alkalommal vett részt ezen a versenyen: az ideit hova helyezi a sorban?
Ez volt a legjobb. Kétezertizennyolcban itt kezdtem a terepfutást, ez volt az első nagy versenyem a spartanon kívül. Majd 2022-ben, 2024-ben és 2025-ben is részt vettem rajta, folyamatosan sikerült javítani az időeredményemen. Tavaly voltam először dobogós, harmadik lettem, de ahhoz képest nyolc percet javítottam – és ugye egy pozíciót. Szóval eredményre és érzésre is ez volt a legjobb Ultra-Trail Hungarym.
Milyennek értékeli a futását?
Mivel ismertem már a pályát, tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok ezen a harminc kilométeren és ezeregyszáz méter szintemelkedésen. Tudtam azt is, ha el akarom érni a célom, végig nyomnom kell neki. Tavaly egyszer elestem, ez bennem volt most is, de ki akartam javítani a pálya ezen részét. Szerencsére most sikerült jól megfutnom, így kiköszörültem a tavalyi csorbát – illetve esést. Noha nem mondanám, hogy klasszikus módon pulzusalapon mentem előre, de figyeltem a számokat, s igyekeztem olyan zónában maradni, amit három órán keresztül bírok. Amolyan csúcsterhelést jelentett ez számomra, szerencsére nem futottam el magam. A frissítés terén is tökéletesen alakult minden, a pontokra már nyitott kulaccsal érkeztem, gyorsan megtöltöttem és mentem is tovább. Kiszámoltam mindent precízen. Tisztában voltam vele, hogy a végén a skanzentől a célig nagyon erős futás, négy harminc körüli tempó kell ahhoz, hogy bemenjek három óra alá. Bevallom, nem esett jól a hajrá, de sikerült.
Ha ilyen jól ment minden, akadt egyáltalán bármi nehézség?
Szinte hihetetlen, de nem kerültem mélypontra, nem éreztem azt, hogy fárasztó lenne és elegem van már mindenből. Persze, az idő előrehaladtával fáradtam, de egyáltalán nem vészesen. Tettem a dolgom és végig mosolyogtam. Még a szenvedős részeken is jól éreztem magam.
Jövőre folytatódik az Ultra-Trail Hungary-sztori?
Biztosan ott leszek jövőre is az UTH-n, ez piros betűvel van beírva a naptáramba, de azt még nem döntöttem el, hogy melyik távon. A Visegrád Trailen már elég sokat voltam, amit lehet, kihoztam belőle, lehet, hogy megnéznék másik távot is. Most pedig jön a főversenyem, júliusban következik a morzine-i spartan ultra-világbajnokság.
Fotók: Salomon Ultra-Trail Hungary
