csupasport bannerhátsófüves banner

Aleksandr Sorokin a Spartathlon-győzelem után jött rá, mekkora potenciál van benne

JUDI ÁDÁMJUDI ÁDÁM
2026.09.19. 14:54
null
Fotó: Sparta Photograhpy Club
Hét nap van hátra a Spartathlon rajtjáig – a Csupasporton interjúkkal vezetjük fel az Athén–Spárta közötti 246 kilométeres versenyt, ezúttal a 2017-ben aranyérmet szerző litván Aleksandr Sorokint kérdeztük, aki jelenleg is számos világcsúcsot tart.

Amikor visszatekint a 2017-es Spartathlon-győzelmére, melyik az az egy pillanat, amely a legerősebben él az emlékeiben?

A kétezertizenhetes Spartathlon valódi lehetőség volt számomra a megváltásra – mondta a Csupasportnak Aleksandr Sorokin. – Akkoriban már azon gondolkodtam, hogy abbahagyom a sportot, mert nem értem el azokat az eredményeket, amelyeket szerettem volna. A verseny megnyerése bizonyította számomra, hogy valójában van bennem potenciál az ultrafutásban.

Ez nem egyszerűen egy 246 kilométeres verseny, hanem egy történelmi utazás Athéntól Spártáig. Mit jelentett önnek akkoriban maga a helyszín és a verseny mögött rejlő történelem?

A Spartathlon ikonikus verseny. Számomra ritkák az egyik pontból a másikba tartó versenyek, a Spartathlon gazdag történelme pedig még különlegesebbé tette az egészet. Hihetetlen volt ilyen gyönyörű tájakon futni, a szervezés elsőrangú volt már akkor is, és hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy sikerült megnyernem.

Fotó: Sparta Photograhpy Club

Mikor hitt először igazán abban, hogy győzhet?

Csak a hegy leküzdése után, nagyjából nyolcvan-száz kilométerrel a cél előtt. Amikor rájöttem, hogy belátható távon nincs mögöttem senki, tudtam, már csak annyi a dolgom, hogy kitartsak és beérjek a célba.

Ha összehasonlítja a mai tapasztalatait azzal az Aleksandr Sorokinnal, aki 2017-ben először nyerte meg a Spartathlont, mit csinálna másképpen?

Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a hegyi, illetve emelkedőn végzett edzésekre. Síkvidéki futóként akkoriban különösen nehéz volt számomra a hegymenet, úgyhogy ez az elsődleges dolog, amin változtatnék a felkészülésemben.

Mit tanított önnek a legendás görög verseny az ultrafutásról, amit egyetlen másik verseny sem tudott volna megtanítani?

Hogy ne stresszeljek az eredmény miatt. Úgy érkeztem oda, hogy nem voltak nagy elvárásaim, egyszerűen csak teljesíteni szerettem volna a versenyt. Aztán végül megnyertem. 

Ráadásul egyedül, frissítőcsapat nélkül futottam, kizárólag arra hagyatkozva, amit a frissítőállomásokon biztosítottak.

Van olyan Spartathlonnal kapcsolatos emléke vagy története, amelyet korábban még soha nem osztott meg a nyilvánossággal?

Semmi őrült dolog nem történt, de egyszer eltévedtem a verseny közben, és vissza kellett futnom. Éjszaka koromsötét volt, ezért nem vettem észre az egyik irányt jelző nyilat, és egyenesen futottam tovább, egészen addig, amíg fel nem tűnt, hogy már egyetlen jelzés sincs körülöttem. Az a néhány elvesztegetett perc a sötétben meglehetősen nyugtalanító pillanatokat okozott.

Hová helyezné a Spartathlon-győzelmét a pályafutásában?

Az egyik pontból a másikba tartó ultrafutás nem feltétlenül a fő fókuszom, de a Spartathlon óriási jelentőséggel bírt számomra. Akkoriban már találtam egy külföldi állást, és azt terveztem, hogy visszavonulok a sporttól. A győzelem azonban mindent megváltoztatott.

Mi a legnehezebb ezen a megmérettetésen?

Egyértelműen a hegy leküzdése. A legnehezebb az, hogy feljuss azon az emelkedőn úgy, hogy közben elegendő energiád maradjon a hátralévő nyolcvan-száz kilométer teljesítésér a célig.

 

Jelenleg ön tartja a világcsúcsot 100 kilométeren, 100 mérföldön, 6, 12 és 24 órán is. Ezek közül a rekordok közül van olyan, amelyre sportolói vagy szakmai szempontból különösen büszke?

A huszonnégy órás világcsúcs egyértelműen a kedvencem, mert az a táv igazán az erősségem. A többi rekord, például a száz kilométeres, esetében úgy érzem, hogy egy kicsit túl lassú vagyok, ezért arra számítok, hogy azt hamarosan megdöntik. A huszonnégy órás rekordommal kapcsolatban azonban nagyobb reményeket fűzök ahhoz, hogy még egy ideig megmarad.

Ha a teljes pályafutásából egyetlen versenyt vagy eredményt kellene kiválasztania, melyik lenne az?

A huszonnégy órás táv, azon belül is a 2022-es veronai Európa-bajnokság. Ott 319 kilométerrel megdöntöttem a világcsúcsot – valószínűleg ez pályafutásom legnagyobb eredménye.

Tavaly sérüléssel küzdött, most hogy érzi magát?

Most már jól érzem magam. A felkészülési időszakon túl vagyok, minden zökkenőmentesen ment, így a felkészülés teljesnek mondható. Most vasárnap a spanyolországi száz kilométeres világbajnokság következik. Valószínűleg ez lesz az utolsó versenyem a „rövidebb” távokon, mert szeretnék teljesen átállni a hosszabb ultrákra – huszonnégy órás, esetleg negyvennyolc órás versenyekre, vagy még ennél is hosszabb távokra.
 

Aleksandr Sorokin jelenlegi világcsúcsai a Nemzetközi Ultrafutó Szövetség (IAU) adatai szerint

6 óra: 98.496 kilométer (2022, Anglia) 
12 óra: 177.410 kilométer (2022, Izrael)
24 óra: 319.614 kilométer (2022, Olaszország)
100 mérföld: 10:51:39 (2022, Izrael)
100 kilométer: 6:05:35 (2023, Litvánia)

 

MAGYAR SIKEREK A LEGENDÁS GÖRÖG VERSENYEN

Ahogy minden esztendőben, úgy most is szép számú magyar csapat vesz részt a Spartathlonon. Ezúttal huszonöten erősítik az együttes, a névsor pedig a következő: Kovácsné Kalmár Edina, Vachtler Ferenc, Bognár Ákos, Csete Roland, Krizsán Zsolt, Sed Krisztián, Bazsó Tibor, Bódis Tamás, Hadi Attila, Spisák Emil, Ambrus Károly, Turós Izabella, Sánta Norbert, Sipos Ádám, Molnár Péter, dr. Kormos Attila, dr. Császár-Szabó Veronika, Káldi Péter, Farkas Zoltán Károly, Simonyi Balázs, Boros Richárd, Váradi Bence, Ébner László, Lovász Zsolt és Elblinger Bálint.

A Spartathlon dicső történelmében számos magyar siker született, a férfiak között Kis-Király Ernő 1986-ban második lett, majd Bogár János 1990-ben a harmadik helyen végzett, egy év múlva pedig győzött. A 2019-es a magyarok esztendeje volt, Bódis Tamás az első, Csécsei Zoltán a második helyen ért be a célba, míg a nőknél Maráz Zsuzsanna nyerte a versenyt. A kiváló futóhölgy 2018-ban is az élen zárt, s a két aranyérmén túl szerzett további két ezüstöt (2017, 2021), illetve egy bronzot (2016). Lubics Szilvia neve is ott van a legjobbak között, 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben győzött, 2012-ben második, míg 2015-ben harmadik lett. Meg kell említeni Nagy Katalin 2015-ös és 2016-ös győzelmét is, a nagyszerű magyar sportoló amerikai színekben ért fel kétszer is a csúcsra. Legutóbb magyarként Mórocza Andrea győzött, aki tavaly 25:09:06-os idővel ért be a célba – ez minden idők legjobb magyar női eredménye a legendás görög versenyen.


 

 

Legfrissebb hírek

A szédülés ellenére megnyerte a keszthelyi félmaratonit 

Csupasport
Tegnap, 9:49

Egy póráz nélküli kutya sem tudta megakadályozni a győzelmét

Csupasport
2026.09.17. 12:24

Jó ötletnek bizonyult mogyorókrémet vinni a Darálóra

Csupasport
2026.09.16. 16:44

A teljesítésért érkezett, női pályacsúcsot futott a Darálón

Csupasport
2026.09.15. 16:06

Kelemen Anett jó színészi képességeit is kamatoztatta Berlinben

Csupasport
2026.09.14. 16:35

Összeomlott, de a hajrábeli találkozások pluszmotivációt jelentettek a folytatásra

Csupasport
2026.09.13. 18:58

Simonyi Balázs: Futás közben kreatívnak érzem magam

Csupasport
2026.09.12. 16:01

Győzelemmel hangolt a dél-koreai döntőre

Csupasport
2026.09.11. 16:48