A napfelkeltével megjött a kedve is a Keszthely–Balatonfüred futáson

– Több futótársával együtt teljesítette a nyolcvan kilométeres My Way 80-at. Mit lehet tudni erről az instant eseményről? 
– Nagyon jól ismerjük egymást Baranyai Máté versenyszervezővel, aki korábban aktívan űzte az ultrafutást – mondta a Csupasportnak Szintay Ágoston, aki 09:22:29 alatt teljesítette a nyolcvan kilométeres MyWay 80-at, azaz Keszthelytől Balatonfüredig nyolcvan kilométert futott. – Ő tele van kreatív ötletekkel, s korábban kipattant a fejéből, hogy csekély nevezési díj ellenében, egy állatvédő egyesületet támogatva jó ötlet lehetne a Keszthely–Balatonfüred futás. A jó ügy mellett fontos volt, hogy olyan eseményt hozzon létre, ahol remekül érzik magukat a futók és az éjszakai rajt miatt nem sülnek meg a nyári melegben. Egyelőre próbaverzióban van az esemény, remélhetőleg a jövőben népszerű, nagy versennyé válik. Most közel húszan teljesítettük a nyolcvan kilométert, éjfélkor rajtoltunk a keszthelyi Festetics Kastélytól, és egészen Balatonfüredig futottunk. A szintidő tizenegy óra volt, az eredmények pedig felkerültek a DUV oldalára. Nagyszerű volt a hangulat, az ötlet kiváló, remélem jövőre még többen leszünk.
 

– Milyen volt a futás?
– Tudni kell, hogy ez egy instant nyolcvan kilométer futás, amely teljesen önellátó, három ellenőrző QR-kód ponttal, majd a végén a célban. Húsz kilométernél Szigligetnél, ötvennél Zánkán és hetvenegynél Tihanynál, a célban nyolcvannál pedig Balatonfüreden kell csippantani. Mindenki magának oldotta meg a frissítést, aki tudott szerezni, annak volt biciklis kísérője. A rajt után a keszthelyi főtérre értünk, ahol éppen fesztivált tartottak, nagyszerű volt a hangulat, megtapsoltak és biztattak minket. Már az elején ez nagy löketet adott. Aztán rákanyarodtunk a kemény részre, a hosszú éjszakai útra… A kerékpárút kivilágítása jól jött, de természetesen kötelező volt a fejlámpa használata. A pályáról kaptunk előzetesen egy leírást, és elküldték a GPS fájlt, amit le tudtunk tölteni az óránkra. Elég volt egyszer átnézni, és már tudtuk, hogy merre kell menni. 

– Egyedül vagy másokkal együtt futott? 
– Az első húsz kilométer Bazsó Tiborral tettem meg, majd a következő tízet Balogh Zoltánnal, aztán egyedül maradtam. De nem bánkódtam ezért, szeretek elmerengeni a gondolataimban. Nehéz volt az első ötven kilométer, főleg azért, mert egyrészt monoton volt, másrészt éjjel nem volt bolt, nem tudtunk frissítőt venni, meg kellett várni a reggelt. A napfelkeltével nem csak a boltok nyitottak ki, hanem a kedvem is megjött, így a maradék harminc kilométer már jóval vidámabban tettem meg. Ráadásul ez a harminc kilométer nekem amolyan hazai pálya, sokat edzek a környéken – ez mentálisan sokat segített. Tudtam, hogy beérek szintidőn belül, így elkezdtem okosan beosztani az erőmet. Örvényesen jól esett a frissítő, amit vettem, a tihanyi emelkedő után pedig tíz kilométer múlva beértem a célba. Az éjszaki rajt miatt számomra nehéz volt a futás, de minden percét élveztem. 

– Volt bármilyen célja előzetesen? 
– Fáradtnak éreztem magam a rajtnál, sok hosszú versenyem volt már ebben az évben, így leginkább csak élvezni akartam a balatoni éjszakát. Teljesítettem a Szerelmes Füredet, a Balaton Szupermaratont, az ötven kilométeres országos bajnokságot, az Omszki Ultra keretein belül száz kilométert, az Ultrabalatont, a tizenkét órás országos bajnokságot és a tihanyi backyardot. Sok volt, így ezen az instant futáson csak jól akartam érezni magam – ez pedig összejött. 

– Tekintsünk egy kicsit előre: az év hátralévő részében is sűrű lesz a naptára?  
– Meglehetősen. Júliusban egy teljesítménytúrán vettem részt, ahol csak a kilométerek gyűjtése volt a cél, aztán következik augusztusban a hatórás országos bajnokság. Ősszel a Szőlőskör nyolcvan kilométeres távján leszek ott, majd jön a Vadlán Terep Ultra és a veszprémi Isopol Super6, ahol még nem tudom, hogy melyik számban veszek részt. Valószínűleg a felsoroltakon kívül lesz még versenyem, az évet pedig szokás szerint a Runpunchon fejezem be.