Légzési probléma után nagyszerű pályacsúcs az UTT-n

Tervben volt a pályacsúcs?

Igen, ez lebegett a szemem előtt, bár sosem szeretem hangoztatni, hogy milyen célt tűzök ki előzetesen – mondta a Csupasportnak Garai Ágnes.

Az év elején a Csupasportnak adott interjújában elmondta, hogy kivizsgálásokra járt légzési problémái miatt. Ezek szerint teljesen meggyógyult? 

Nem tudni, hogy mi okozta a légzési problémát, lehet, hogy a koronavírus fertőzés utóhatása, de neurológiai probléma is lehet a háttérben. Tüdőgyógyászatra és kardiológiára jártam, még egy kicsit érzem a kellemetlenséget, de közel sem olyan durva, mint néhány hónappal ezelőtt. Akkor volt olyan, hogy abba kellett hagynom az edzést, mert rosszul lettem. Akadt olyan pillanat, amikor nem tudtam, hogyan jövök helyre, de szerencsére már sokkal jobban érzem magam.

Hiányzott a versenyzés?

Nagyon. Tavaly ősz óta nem vettem részt versenyen, mert pihennem kellett a légzési problémám miatt. Noha még most sem vagyok száz százalékos állapotban, de már sokkal jobban érzem magam. Télen kezdtem el ismét edzeni, majd februárban meghúzódott a combhajlító izmom, ami miatt további hetek maradtak ki, lassan kezdtem el ismét a futóedzésket. Kétségesnek tartottam, hogy a nyárra össze tudom-e szedni magam – szerencsére sikerült. Sajnos a februári combsérülés a verseny során ismét beütött kicsit, de nagyon boldog vagyok a kiváló eredmény miatt.

Milyennek értékelné a versenyét?

Igazi csapatmunka volt, Beda Szabolcs klubtársammal futottunk együtt, és Szabó Gábor edző kísért minket kerékpárral. Szabival jó barátok vagyunk, hozzám hasonlóan ő is hosszú kihagyás után versenyzett. Úgy voltunk vele, kezdjük együtt, négy harmincas tempóban, aztán meglátjuk, miképp alakulnak a dolgok. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy együtt futunk, húztuk egymást előre lelkileg, sokat segített, hogy ott voltunk egymásnak. Negyvenöt kilométerig haladtunk együtt, aztán amikor beütött a nagy meleg, Szabi egyszerűen megtáltosodott. Gáborral együtt biztattuk, hogy induljon meg előre, hátha meglesz neki a dobogó. Szerencsére odaért. A hajrában voltam, amikor értesültem róla, hogy harmadik lett, ez pedig hatalmas motivációt adott az utolsó kilométerekre. Plusz erőket tudtam mozgatni, felgyorsultam, nagyon örültem Szabi teljesítményének és bronzérmének. Végül nekem is összejött, amit akartam, pályacsúccsal győztem, szóval kiváló napot zártunk. Hatalmas élményt jelentett az Ultra Tisza-tó, szuper volt részt venni rajta. 

És mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Az, hogy még kissé érzem a combsérülésemet. Negyven kilométernél kezdtem el érezni igazán, hogy feszül, ekkor visszavettem a tempóból. De tudtam, hogy nagy az előnyom, magabiztosan haladtam az élen, nem volt veszélyben a pályacsúcs a lassulás ellenére sem.

Gyanítom, ezután a kiváló eredmény után optimistán tervezi a jövőjét.  

Teljes mértékben. Szeptemberben jön a főversenyem, a száz kilométeres világbajnokság. Remélem addig a combom és a légzési problémám is teljes mértékben helyre jön. Lehetséges, hogy addig félmaratoni vagy kisebb távú megmérettetésen még részt veszek, de semmiképpen sem akarom túltolni.