Vachtler Ferenc: A pályaismeret és az egyévnyi edzésmunka sokat számít

– Tavaly még elsőbálozóként állt ott a rajtnál. Mennyivel más érzés most visszatérni a Spartathlonra? 
– Sok tapasztalattal térek vissza. A pályaismeret is sokat számít, plusz ott van egy évnyi edzésmunka – mondta a Csupasportnak Vachtler Ferenc. 
 

– Tavaly még elsősorban meg kellett tapasztalnia, milyen ez a verseny. Most már tudja, mi vár önre – ez inkább megnyugtató vagy éppen nyomasztó?
– Inkább azt mondanám, hogy mindenképpen segít majd. A domborzati viszonyokat is sokkal jobban ismerem, és az ember már megtapasztalta, milyen a pálya. Ha megnézünk egy pályaképet, azon megvan, hogy mi milyen magas, de az teljesen más, mint ott lenni és futni felfelé, lefelé.

– Van olyan része a pályának, ahová már kifejezetten várja, hogy visszatérjen?
– Ami nagyon jó volt, az az utolsó huszonöt kilométer, amikor ereszkedünk le Spártába. Várom a nehezebb részeket is, mert szeretném megtudni, hogy a tavalyihoz képest mennyivel tudok jobban teljesíteni.

– Pontosan hol érzi azt, hogy tavaly perceket, esetleg akár órákat is hagyott a pályában?
– Ha nem esik az eső, akkor legalább fél órát lehet nyerni azzal, hogy nem kell annyit öltözködni. A hegynél felfelé és lefelé is sokat tudok hozni. Ha tudok magasabb alaptempót menni, akkor is lehet időt nyerni. A segítőcsapatom ugyanaz lesz, mint tavaly, nekik is van már rutinjuk, és ez is nagyon fontos. Jó, ha van segítő. Szóval, bőven akad olyan tényező és olyan rész, ahol tudok faragni az időmből. Ez is a célom.

– Önnek mikor válik fontosabbá a fej, mint a láb?
– Korinthosztól már a fej kerül előtérbe. Ott már nyolcvan kilométer felett vagyunk, meleg van, és emelkedik a pálya. Ott igencsak rendben kell lenni fejben.

– Tavaly mi volt a legnehezebb pillanat?
– Nem emelkedik ki egyetlen nehézség sem, inkább az esőt volt nehéz fejben kezelni. Akkor nagyon lehűltem. A hegy is nehéz, de inkább lefelé rosszabb. Nem vagyok terepfutó, ez nem olyan, mint aszfalton lefelé futni: itt köves, csúszós, meredek lejtők vannak. Azon a szakaszon nagyon kell figyelni. Addigra már fáradtak vagyunk, százhatvan kilométer után járunk, ráadásul sötét is van.

– Nemrégiben győzött a hatórás országos bajnokságon. Jó formában várja a Spartathlont?
– Jól érzem magam. Szerencsére csak kisebb fájdalmaim vannak, de ez normális ilyenkor. Az áprilisi Ultrabalaton óta közel háromezer kilométert futottam, beletettem a munkát, úgyhogy bizakodó vagyok. Már nagy dolgok nem történtek, inkább regeneráció és pihenés volt az elmúlt időszakban. Remélem aznap is jól kelek majd fel és remek formában leszek. A szombati rajt előtt szerdán utazom a feleségemmel, de összesen heten megyünk a családból. 

– Ha huszonöt órán belül odaér Leonidasz király szobrához, mi lesz az első gondolata?
– Büszkeséget érzek majd, és azon gondolkodom, hogy vajon ebben még mennyi maradt…