Kenneth Hansen szerint a nyirádi pálya a ralikrossz Monacója

– Milyen benyomásokat tett önre a nyirádi pálya? Tetszik a látvány, ha körbenéz a depóban?
– A rendező évről évre hatalmas munkát végez, hogy minél jobbá, kényelmesebbé tegye számunkra a versenyzést. A depó és a körülmények egyszerűen fantasztikusak, de nekünk, pilótáknak természetesen még ennél is fontosabb, hogy maga a pálya milyen. Ez olyan pálya, amelyen mindenki szeretne legalább életében egyszer nyerni. Persze mi, versenyzők mindenhol nyerni akarunk, de itt, Nyirádon ez hatványozottan igaz. Kicsit olyan ez a pálya a ralikrossz számára, mint a Formula–1-nek Monaco vagy Valencia. Hatalmas a sebesség, és mindenhol közel van a korlát, így nincs idő apró hibára sem. Imádok itt versenyezni, és ezzel szerintem mindegyik versenyző így van.

– Az előző két Eb-futamon, Portugáliában és Franciaországban egyaránt az ön számára kissé csalódást keltő ötödik helyen végzett. Mi jelentette a problémát?
– Az elmúlt két versenyen egyszerűen nem jött ki a lépés, van ilyen. Nem nagyon találtam a ritmust azokon a pályákon, az autót sem sikerült megfelelően beállítanunk, és voltak kisebb technikai problémáink is. Most viszont szerencsére sokkal erősebbnek érzem már az autót, és hiszem, hogy itt, Magyarországon visszatalálok a nyerő útra.

– Mi a véleménye csapattársáról, a finn Jussi Pinomäkiről? Jól együtt tud dolgozni vele?
– Abszolút. Jussi remek fickó, egyben rendkívül tehetséges versenyző. Örülök, hogy együtt dolgozhatunk vele, és annak is örültem, hogy Franciaországban negyedik lett úgy, hogy engem is megelőzött. Őszintén, nekem egyáltalán nem probléma, hogy a csapattársam előttem végzett, az a probléma, ha csak az ötödik helyen végzek, érjen be előttem bárki. Jussi nagyon elszántan dolgozik, és szerintem neki is minden célja a futamgyőzelem. A csapatunk örülne az ő győzelmének, noha természetesen én is nyerni szeretnék. Jussi sikere a csapat sikere is, így büszkék vagyunk rá, ha jól teljesít.

– Korábbi interjújában azt mondta, ahányszor Magyarországra látogat, éri valami meglepetés. Elég meglepettnek tűnt tegnap is, amikor szembejött önnel egy Tigris tank… (A rendező ezzel kívánta szórakoztatni a versenyzőket és a szerelőket.)
– Mit mondjak, valóban meghökkentő pillanat volt. A rendezőnek a humorérzéke is a helyén van…

– Tudott arról, hogy azok közül az emberek közül, akik csütörtökön beültek ön mellé az anyósülésre egy-két gyorskör erejéig, az egyik a világbajnok bokszoló Balzsay Károly volt? Nem félt, hogy mi lesz a jussa, ha esetleg hibázik?
– Arról tudtam, hogy bokszoló, de azt nem tudtam, hogy világbajnok. Amúgy túl a tréfán, tényleg éreztem egy kis plusznyomást a vállamon. Szinte vigyázzban ülve vezettem, nem szerettem volna egyetlen rossz mozdulatot sem tenni…