Szalayék egy nő miatt vesztegeltek az utolsó előtti szakaszon

A motorosoknál is eldőlt a küzdelem, pedig azt hittük, az utolsó méterekig tart majd. Csakhogy a technika ördöge közbeavatkozott. Marc Coma motorjában a szombati szakasz 25. kilométerénél tönkrement a váltó – nem volt második és harmadik fokozat –, ami azt jelentette, hogy alig tudott felmászni a magasabb dűnékre, kerülőutakat kellett keresnie. A spanyol 11 perces hátrányba került így legfőbb vetélytársával, Cyril Despres-vel szemben, amit normál körülmények között lehetetlen ledolgozni.

Amúgy ez a nap a nagyokat is megviselte – mindenki homokozott, ha kellett, ha nem, de még a táborban is olyan mély homok volt, hogy ott is elakadt egy-két jármű... Persze, ez már este történt, amikor a szerencsések befejezték a száguldást.

És akkor nézzük, mi történt a magyarokkal, a Szalay Balázs, Bunkoczi Lászó kettőssel!

Szombaton nem ők ásták el magukat, hanem valaki más, mégis részt kellett venniük az össznépi vesztegelésben. Az egyetlen menekülő út ugyanis Isabelle Pattisier autóján keresztül vezetett volna – azt meg, ugye, már mégsem, és nem csak azért, mert a korábbi hegymászó világbajnok történetesen csinos hölgy.

De menjünk sorban!

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a 12. helyen haladt át az első ellenőrző ponton, ami azt jelenti, hogy vagy húszat előzött a szakasz első részén. Ha csak megtartja ezt a pozíciót, már akkor előrébb zárkózhatott volna az összetettben. Csakhogy...

„Sok dűne volt előttünk és már sok is mögöttünk, amikor megérkeztünk az ominózus területre. Négy autó és három kamion ásott előttünk, így nem tudtam azon a nyomon menni, amelyen szerettem volna. Háromszor mentem fel, háromszor tolattam le. A harmadiknál vártam Lacit, hogy jöjjön le a dűne tetejéről, ahol szétnézett, merre kellene menni, amikor megérkezett Isabelle. Alighanem megijedt, hogy ott vagyunk, mert orral úgy beesett előttünk egy lyukba, hogy képtelenség volt kiszedni. Mi meg se előre, se hátra. Hátra nem lehetett, mert orral lefelé álltunk egy dombon, előre meg csak rajta keresztül vezetett volna út” – mondta Szalay Balázs, aki ezek után navigátorával együtt azon volt (önös érdekből és lovagiasságból is) segített kiásni a buggyt.

Beszálltak a játékba a helyi lakosok is, az egyik bőszen ráncigálta az autót, amelynek a végére már teljesen összetört a hátulja, de így is körülbelül egy órát tartott, mire kiszabadultak mindketten. Attól kezdve Szalayék úgy folytatták az útjukat, mint ha mi sem történt volna – egyszer sem ástak, egyszer sem volt gondjuk, végül a 38. pozícióban teljesítették a szakaszt, s a kérdéssel, ami ott motoszkált az agyukban: „Mi lett volna ha...?”

„Rettenetes érzés volt ott vesztegelni azzal a tudattal, hogy semmi gond az autóddal, simán mehetnél. Nem volt könnyű nap, mert egész nap bukdácsolt az ember a dűnéken, az úttalan utakon, de ennél sokkal jobban is szerepelhettünk volna az ominózus kaland nélkül – mondta Szalay, aki továbbra is a 20. az összetettben, de előnye most már mindössze 2 perc 20 másodperc. Erre a felvetésre az Opel-pilóta annyit mondott: – Az utolsó napon is nyomjuk a gázt, hogy megtartsuk a helyünket.”