– Mikor ült utoljára motoron?
– Az egyéni Európa-bajnokság debreceni elődöntőjében, 2018. április 28-án.
– Annak lassan három éve. Ennyire nem hiányzik a motorozás?
– Amikor a befejezés mellett döntöttem, nem a fokozatosságot követtem, hanem – mint sokan, akik le akarnak szokni a dohányzásról – teljesen mellőztem a „függőségem”. Maga a motorozás hiányzik, de a versenyzéssel összefüggő dolgok egyáltalán nem. Anno minden energiámat a salakmotorozásnak szenteltem, így jutottam el odáig, ahová értem. Sok egykori salakost láttam, akik a visszavonulásuk után újra versenyezni akartak, de ezeknek a próbálkozásoknak nem igazán lett jó végük. Ide nemcsak fizikai, hanem mentális erő is kell, ráadásul komoly felkészülés nélkül nincs értelme nyeregbe pattanni.
– Hobbiszinten sem akarja húzni a gázt?
– Ez a sportág túl veszélyes ahhoz, hogy hobbista legyek. Mindig maximális koncentrációval végeztem mindent, s ezt munka mellett, nulla felkészüléssel nem lehet olyan szinten csinálni, mint amit elvárnék magamtól.
– Akkor túl is adott a motorjain, felszerelésein?
– Mindenem megvan.
– Szokta még nosztalgiázva nézni a vasparipákat?
– Nem, egy konténerbe vannak bepakolva.
– Miért fordított hátat a sportágnak?
– A salakmotorozást úgy szerettem, ahogy kompletten volt, azaz imádtam szerelni, takarítani, edzeni és természetesen versenyezni. Szinte gyermeki izgalommal vártam, hogy utazhassunk a viadalokra. A pályafutásom első tíz éve nagyon jó volt, nemcsak én, hanem a családom és a csapatom is nagyon élvezte az egészet. Viszont az utolsó pár év már mindenről szólt, csak a versenyzésről nem. Rengeteg stresszel járt, s erre nem volt szükségem.
– Mit szólt a családja, hogy befejezte a versenyzői karrierjét?
– Soha nem erőltettek rám semmit, mindig én döntöttem a saját sorsomról, de mindenki számára megkönnyebbülést jelentett, hogy abbahagytam.
– Nem hiányzik a speedway által nyújtott adrenalin?
– Az adrenalin hiányzik, de próbálom másban megtalálni. Például most nagyon élvezem, amikor a barátokkal biciklis túrára megyünk.
– Visszagondolva a pályafutására: mit kapott az ovál pályák világától?
– Tizennégy éves koromban kezdtem, s összesen tizennégy évet húztam le a salaksportban. Nyugodt szívvel állíthatom, rengeteget tapasztaltam, nagyon sokat tanultam, s így lettem felnőtt férfi. Meghatározó időszaka volt az életemnek az a két szezon, amit Skóciában töltöttem, rengeteg barátra tettem szert, illetve nyelvet tanultam. De a számtalan utazásnak hála, Európa számos pontján vannak kedves ismerőseim.
