Az óriási fickók ellen nem volt esélye a férfi junior-válogatottunknak

Az utazás előtt a csapat egy hétig Tiszaújvárosban edzőtáborozott, közben kétszer is megmérkőzött a szlovákok korosztályos válogatottjával. Az eredmény egy győzelem (3:0) és egy vereség (2:3) volt. „A felkészülés jól sikerült, és a romániai körülményekre sem lehetett panaszunk – mondta a ferihegyi repülőtéren Buzek László. – A terem röplabdázásra abszolút alkalmas volt, de a szállással, az étkezéssel, a szállítással és a szervezéssel is minden rendben volt.”

A csoportot végül Belgium együttese nyerte, ráadásul veretlenül. „A belga válogatott játékosai év közben is együtt vannak, ugyanis egy klubcsapatban játszanak – mesélte Buzek. – Fegyelmezett, magas srácok, akiket statisztikusok segítenek, és ők maradéktalanul meg is fogadják, és végre is hajtják az összes tanácsot. A statisztika segítségével kiszúrják az ellenfél gyenge pontjait, és kegyetlenül kihasználják azokat.”

A tréner úgy tapasztalta, hogy a csoport utolsó helyén végzett portugálokon kívül minden együttes magasabb volt átlagban a mieinknél. „A fehéroroszok is óriási fickók, nem bírtunk velük – folytatta Buzek László. – Az egyik szettben huszonnégy pontig jutottunk ellenük, ennél többet sajnos lehetett kihozni a találkozóból. A szerbeket is segítették a statisztikusok, de a továbbjutásukhoz kellett fegyelmezett játékuk is. A románok is jó erőket képviseltek, bár hazai pályán nem tudták kiharcolni a továbbjutást, sajnos velük sem tudtuk felvenni a versenyt. A portugálokat nem túl jó játékkal, de nagy csatában legyőztük.”

Az 1960-as, 70-es évek legjobb magyar röplabdázója reálisan értékelte csapata szereplését, hiszen kijelentette: a látottak alapján a magyar válogatottnak nem volt esélye a továbbjutást jelentő első, második vagy harmadik hely megszerzésére.

„Sajnos rövid a kispadunk, például csak két centert tudtam nevezni a bő keretbe – folytatta Buzek. – Ha a legjobb tudása szerint játszott volna az együttes, játszmát nyerhetett volna a románok, a belgák és a fehéroroszok ellen is. Apró pozitívumok persze akadtak, a szerbek ellen például egész jó volt a nyitásfogadásunk, és a centereink is jól muzsikáltak! Együttesünk legeredményesebb játékosa Herczeg Roland volt, ő szinte minden találkozón jól játszott. Sajnos az európai élmezőnyhöz tartozó csapatokkal nem vagyunk egy súlycsoportban. Ennek a válogatottnak ez volt az utolsó közös fellépése, hiszen a nyáron korosztályváltás következik. Hogy velem mi lesz, még nem tudom, az biztos, hogy nagyon szívesen lennék a következő serdülő-válogatott edzője, hiszen a juniorokat átvettem elődömtől, Toma Sándortól, annak a gárdának viszont én alakítanám ki az arculatát.”