A mélypont után változtatott a frissítésen, meglett a Daráló

– Magabiztosan teljesítette a közelmúltban a százharminchét kilométeres Darálót az edelényi kastélysziget külső sétányán. Milyen élmény volt? 
–Nagyon örültem neki, hogy Keller Sándor kihívott, ugyanis a kezdetektől fogva követem a Darálót, vártam már, hogy valaki megkeressen – mondta a Csupasportnak Csengő István, aki 15 óra 59 perces idővel teljesítette a 137 kilométeres Darálót az edelényi kastélysziget külső sétányán. – Szóval, egyáltalán nem hezitáltam, amikor felkért. Nem tartottam tőle, biztos voltam benne, hogy meg tudom csinálni, mivel sem a táv, sem a körülmények nem voltak megoldhatatlanok számomra. Azonban kellőképpen óvatos voltam, ugyanis egy ilyen ultratávnál mindig lehetnek olyan problémák, amelyek egyik pillanatról a másikra feladásra kényszeríthetik a futót. Szerencsére nem jött elő ilyen, így teljesítettem a Darálót. 

–Milyen volt a futás?
– A rajt után szépen fokozatosan kezdtem elfogyni, nem működött a frissítésem, pedig sok mindennel próbálkoztam. Ötven kilométer megtétele után megzuhantam, ami sajnos visszatérő probléma nekem. Reggel volt egy nagy mélypontom, a tempóm lement nyolc, kilenc, tíz percesre, akkor még a szintidő is majdnem veszélybe került. Sehogyan nem akart működni a frissítésem, így újragondoltuk az egészet. Mondtam a segítőmnek, hogy mihez nyúljon, változtattunk, szerencsére bevált, hiszen elkezdtem szárnyalni, rendesen felgyorsultam. A frissítésem csiszolás alatt áll, van még min javítani. Sajnos a probléma miatt nem tudtam azt a teljesítményt hozni, amit vártam.

–Hogyan ment az éjszakai futás?
– A problémákkal együtt meglepően gyorsan telt az éjszaka, de amúgy is jól tűröm a monotonitást, gyorsan teltek az órák. Este kilenckor koromsötétben volt a rajt, gyorsan eljött az éjfél, majd már azt vettem észre, hogy világosodik. Nem volt holtpotom, egyedül a frissítéssel kapcsolatban jött a probléma. 

– Miért különleges kihívás a Daráló?
– A körözés miatt. A legtöbb ember képes néhányszor megtenni az 1.3 kilométeres kört, de amikor százszor kell, az már nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is nehéz. Egy idő után már megunod a tájat, a fákat, a padokat vagy a hidat… Ráadásul van a pályában egy aprócska emelkedő, amely elsőre nem okoz problémát, de amikor már több tucatszor kell átmenni rajta, akkor már ez a kicsi emelkedő is tud komoly nehézséget okozni. 

– Tekintsünk előre egy kicsit: milyen célokat tűzött ki maga elé? 
– Idén már nem tervezek versenyezni, a legnagyobb célom az, hogy rendbe tegyem a frissítésemet. A jövő évi versenynaptár még alakulóban van, egyelőre egy konkrét célom van, mégpedig az, hogy ott legyek az Ultrabalatonon, és tisztességes eredményt érjek el.