Idomárja szerint Dózi nem szereti a szöszmötölést, és kényes ló

– Hogyan szólítsam, idomárnak?
– Tulajdonképpen idomár vagyok, de ez a közelmúltban számtalan félreértésre adott okot. Az Overdose iránt megnőtt érdeklődés következtében én is reflektorfénybe kerültem, csak éppen a laikusok összekevernek a cirkuszi idomárral. Azt hiszik, hogy én is csettintgetek, meg füttyentek a lónak. Szóval, ha már így rákérdezett, a félreértések elkerülése miatt maradjunk annyiban, hogy galoppversenyló-tréner vagyok. A kívülállóknak, mert a szakma ismer.

– Mikor derült ki az ön számára, hogy Overdose más, mint a többi ló?
– Másfél éves korában került hozzánk, és három hónap tréning után látszott, hogy csodaló. Nyugaton egyébként nem mindig a nevén említik, csak úgy, hogy a magyar csodaló. De tavaly mindenkit meggyőzött. Azon a bizonyos párizsi versenyen, amikor a mezőnyt visszahívták, 1000 méteren úgy futott 54.4 másodperces pályacsúcsot, hogy a végén kiengedett. Ha valaki, én tudom, hogy nem késztették teljes erőbedobásra, mert a zsoké is látta már, hogy valami nem stimmel a futammal, és nem hajtotta agyon a lovat.

– Nem tartotta szép lónak, még csámpásnak is nevezte.
– Így volt, illetve van is, mert ez az igazság. Furcsa mozgása van.

– Mi a cél a versenyeztetésével kapcsolatban?
– Egyértelműen az, hogy a világ legjobb lovaival rivalizáljon.

– Hány évig bírja Overdose a tempót?
– Szeretnénk, ha az idei szezont beleszámítva három évig még ott lenne a legjobbak között. Igaz, erre nincsen garancia, mert jöhet egy sérülés vagy bármi.

– Van, ami Dózinál nem tökéletes?
– A patájára, pontosabban a pataérzékenységére azért figyelni kell.

– Kényes ló?
– Ó, hogyne! Ha megcsípi egy szúnyog, már panaszkodik.

– Ezt hogyan kell érteni?
– Böködi a fejével a csípés helyét, de hál’Istennek nem problémás ló.

– Csak ha kancát lát…
– Tavaly Hamburgban a boxa előtt vezették el a kancákat, és Dózi felhúzta magát, annyira, hogy egyik lábával a másikra lépett, kicsit megsérült, de szerencsére azért nyert.

– Már elnézést, de a versenyszervezőknek ez a szakmájuk, mégis rutintalanok, hogy a mének előtt vonultatják el a kancákat?
– Érkeztek sorra a lovak, ilyenkor nagy a sürgés-forgás, ez máshol is rendszeresen előfordulhat.

– Van Dózinak valamilyen szenvedélye?
– A sebesség! Akkor nyugodt, ha a szállításnál óránként 130 kilométeres sebességgel haladunk, és a menetiránnyal szemben szeret utazni. Volt olyan, hogy mentünk valahová egy modern lószállítóval, annyira rosszul érezte magát, hogy Pozsonyban meg kellett várni, míg elhozták a régi utánfutóját. Kicsit tartok is az angliai versenyektől, az átkeléstől a csatornán, meg a dugóktól. Mert Dózi a viszonylag hosszú utakat is bírja, de a szöszmötölést nem.

– Alagon Dózi más körülmények között él, mint a többi 75 lova?
– Nem! Egyenlőek a feltételek.

– Mennyibe kerül egy ló tartása havonta?
– Olyan százezres nagyságrendű összegbe. Ebben benne van a patkolástól kezdve a vitaminig minden. Dózinak például adunk Biotint, ami pataregeneráló vitamin.

– A nyeremény tíz százaléka a trénert illeti. Meg lehet ebből élni?
– A nyereményhez már eredmény kell, és senki sem győzelmekkel kezd. Amikor már jöttek a sikerek, a nyeremények felét akkor is mindig a lovakra költöttem, tehát visszaforgattam a vállalkozásba. Ez manapság is így van.


---- O ---- &