Piros Zsombor: Nincs már poénpingpong és játék a telefonon

– Megünnepelte, hogy elérte a hőn áhított top 100-at?
– Egyelőre nem, majd a szezon végén, ha lemegy a maradék két verseny, utána ünneplünk egy kicsit a családdal, az edzőkkel.

– Hol versenyez még?
– Először Orléans-ban. Ezt a hetemet befolyásolja, hogy pénteken összeszedtem egy kisebb farizomsérülést. Valószínűleg elmegyek Franciaországba, de nem biztos, hogy játszom. Az utolsó idei tornám, ha addig rendbe jövök, a metzi 125-ös challenger lesz.

KEDVEZŐ SORSOLÁS SZLOVÁKIÁBAN

– Látszott, hogy kedvező a helyzet, ha egészséges marad őszre. Mikor érezte, hogy meglesz a legjobb 100?
– Elsőre talán a nyári román túrán, a nagyon biztató két tornagyőzelmet követően. Úgy gondoltam, ha játékban nem is, de pontokban tartom azt a szintet, akkor elképzelhető, hogy elérem, és hála istennek be is következett. Pedig féltem az év végi fedett, kemény pályás versenyektől – beleértve a legutóbbi, pozsonyit is –, hogy belefutok egy-két szervagépbe, de kedvező volt a sorsolásom, pláne, hogy Borna Gojo visszalépett.

– Pályafutása legjobb éveként tekint emiatt 2026-ra?
– Kérdés nélkül, abszolút. Elég sok versenyt játszottam le, általában egészségesen, jó mentális állapotban, szóval ezt tartom a legjobbnak.

– Tett valamit a kevesebb sérülés érdekében?
– Tavaly novembertől májusig volt kondiedzőm, egyben fiziósom, Klein András. Nagy munkát végeztünk, főleg télen, mivel fájt a talpam, hosszabb, másfél-két hónapos alapozási időszakot tartottunk, ezáltal minden másra is tudtunk figyelni: gyógytorna, erőfejlesztés, nyújtás, kondiedzés. Szóval ő nagyban hozzájárult, hogy magamhoz képest nagyon kevés sérülésem legyen.

MEGMUTATTA A PROFIBB ÉNJÉT

– Érez magán változást, tehát hogy valami jött, ami eddig nem volt meg, és kellett az első 100-hoz?
– Pont a román túra előtt éreztem. A versenyeken egyedül voltam, sokat értem mentálisan, nagyon jól menedzseltem az időmet, mellőztem a szükségtelen dolgokat a pályán kívül. 

Tanultam ezekből jócskán, harminc mérkőzést néztem vissza és egyértelműen kijöttek a hiányosságaim: a második szerva sebessége; úgy en bloc a fonák; nem ütöttem eléggé keresztbe a labdákat, hanem inkább a pálya közepére, illetve nem mentem fel eleget a hálóhoz. Ezeken próbáltam edzésről edzésre javítani, specifikus feladatokat csinálni, úgyhogy megmutattam a profibb énemet.

– Mit ért szükségtelen dolgok alatt?
– Például a poénpingpongot a gyerekekkel a pálya mellett. Sokat játszottam a telefonomon, a laptopomon, és nem csak kikapcsolódás gyanánt. Néha megelégedtem a versenyen napi egy edzéssel, de másfél éve ez megduplázódott. Bevallom, a dietetikára annyira nem figyelek, nem eszem rendszer szerint, az alvásra viszont nagyon ügyelek, hogy időben lefeküdjek, meglegyen a szükséges óraszám, hogy éles tudjak lenni a meccsekre.

– Az Australian Open főtáblája így meglesz, hogy számol?
– Nem garantálható még sajnos, rengetegen vannak mögöttem nem sok ponttal lemaradva, mindenki játssza a versenyeket. Két hét múlva hétfőn kerül ki a lista.

– Pedig lenne benne érdekesség, ha épp ott jönne össze először az automatikus főtábla…
– Nagyon sorsszerű volna, hiszen Melbourne-höz köt a legkedvesebb Grand Slam-emlékem, imádok ott lenni, a várost és az egész tornát is szeretem. Mielőtt megnyertem a juniorversenyt, a tévében is mindig szívesen néztem az Australian Opent.

GYORSAN KÉPES ALKALMAZKODNI

– Csak hogy a laikus is lássa, anyagi szempontból mit jelent a top 100, mekkora előrelépés? Hosszabb távon bővítené is a stábját, az utazó csapatot?
– Az átlagoshoz képest három-négyszer nagyobb a főtáblás indulópénz a nagy tornákon. Fiziósban biztosan gondolkodnék a jelentősebb versenyekre, ahogy az év elején is kiderült, nagyon sokat tud dobni a teljesítményen, nekem talán ez a legfontosabb pillér az eredményesség fenntartásához.

– Könnyen fel tudja majd venni a rangosabb viadalok tempóját?
– Eddig nagyrészt „cselókon” szerepeltem, úgyhogy meg kell szoknom a ritmust, ha stabilan bekerülök a legjobb száz közé. Biztosan kell négy-öt verseny, hogy az edzésen is felvegyem a klasszis játékosok tempóját, amit csak a challengerek elődöntőiben, döntőiben tapasztaltam meg, de napi szinten majd hoznom kell. Gyorsan alkalmazkodom, tehát idővel képes leszek a top hetven-nyolcvan sebességén teniszezni.

– Motiválja, hogy Magyarország első számú teniszezője legyen?
– Őszintén szólva nem. A top 100-ra évekig nagyon rágörcsöltem, de ez nincs ott a fejemben.

– Megnéztem, példaképe, Balázs Attila 31 évesen érte el a top 100-at…
– Ő még edzősködött is közben, az enyémnél is göröngyösebb volt az útja. Örülök, hogy harminc előtt jócskán benéztem ide, de nem ez a cél, hanem hogy huzamosabb ideig tagja legyek az elitnek.

Balázs Attila, korábbi top 100-as, ATP-tornadöntős teniszező: „Nagyon örülök, hogy összejött Zsombinak a top százba kerülés, drukkoltam neki, hiszen többször is a kapujában volt, ezúttal viszont élt is a lehetőséggel. Érett már, hogy sikerüljön, meg is érdemelte, és azt gondolom, ennél is több van benne. Ha tartja ezt a formát, nagyobb tornákon is eredményesen teljesít majd.”

Marozsán Fábián, a világranglistán 63. teniszező: „Nagyon örülök Zsombi sikerének és annak, hogy ettől a héttől már a top százban jegyzik. Kivételes mérföldkő, ami mögött rengeteg munka, kitartás és áldozat van. Nem ismerek olyan teniszezőt, aki nála jobban megérdemelné ezt. Régóta bizonyítja, hogy megvan benne a képesség és a mentalitás ahhoz, hogy a legmagasabb szinten versenyezzen, most pedig az eredményei is visszaigazolják ezt. Magyarként különösen jó érzés látni, amikor egy újabb hazai játékos ilyen szintre jut, mert az ő sikere az egész magyar tenisznek fontos visszajelzés és inspiráció. Hatalmas dolog az, hogy újra két top százas teniszezőnk van. Bízom benne, hogy ez még csak a kezdet, és sok szép eredmény vár rá. Remélem, már az Australian Open főtábláján is találkozunk, és jövőre még sokkal több nagy tornán indulhatunk együtt, motiválhatjuk egymást. Nekem is sokat jelent, ha a világ bármely pontján ugyanazon a versenyen indul egy jó barát, akivel nemcsak a pályán, hanem azon kívül is megoszthatjuk ezeket a pillanatokat.”

Köves Gábor, szakkommentátor, a magyar Davis-kupa-csapat korábbi kapitánya: „Nagyon örülök, hogy Zsombor idáig eljutott, nagyon sokat dolgozott a top százért. Most az a legfontosabb, hogy a lehető legkeményebben felkészüljön a következő idényre – hogy meg is ragadjon a legjobb százban. Tudtuk, hogy az ő kvalitásaival ez elérhető, akár már korábban is – ott ültem a padon a Davis-kupa-párharcaink során, amikor a kezdeti válogatott éveiben is jobbnál jobb versenyzőket győzött le. Úgy látszik, ebben az évben jött el az a plusz, amivel be is lépett a kapun, hiszen négy challengertornát is megnyert, ezen a szinten már bizonyított. Most jön az eddigi legnagyobb kihívás: átállni a Tourra, ahol minden egyes győzelem óriási fegyvertény kezdetben. A mostani ranglistahelyezésével nemcsak Grand Slam-tornák, hanem kétszázötvenesek, vagy nagyobb tornák főtáblájára is eljuthat, ha nyolcvanon belülre kerülne, akkor az ezreseken is tartósan főtáblás lehetne. Huszonhét évesen teljesítette az egyik álmát, innentől a cél: meg is maradni az elitben. Kívánom, hogy sérüléstől mentesek legyenek a további évei, és akkor ezt is elérheti!”