Félúton: Szilágyi Áron Londonban töltődött fel

A 24 éves sportember 2012. július 29-én örökre beírta a nevét a hallhatatlanok közé, a magyar csapat számára feledhetetlen eredményeket hozó londoni olimpia első magyar aranyérmese volt, rögtön a megnyitót követő második versenynapon. Szilágyi Áron – félúton két olimpia között – a jelenről és a jövőről is beszélt.

„A vívással hosszú távra tervezek, huszonnégy évesen még elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy így gondolkodjak – mondta Szilágyi, aki több sportág kipróbálását követen végül azért talált rá és kötött ki a vívásnál, mert az fizikailag és szellemileg is megfelelően igénybe vette. – A vívás és a tanulás jelenleg maximálisan kitölti az életemet. A Károli Gáspár Református Egyetemen pszichológiát hallgatok, most leszek harmadéves. A sport mellett ez a másik hangsúlyos dolog az életemben. A prioritás viszont a sporté. Normál esetben naponta két edzésünk van. Délelőtt kilenc órakor kezdünk, és körülbelül két és fél órát dolgozunk. Ezek általában a vívóedzéseink. Az ebéd és pihenés után fél hattól jöhet a délutáni foglalkozás, amelyen a fizikai munkán van a hangsúly, de olykor kombináljuk a vívással is. Ez megint két és fél órás elfoglaltságot jelent, tehát naponta öt órát szánok a felkészülésre. Ettől döntően csak az alapozó időszakban térünk el, amikor jó pár héten keresztül a fizikai állóképesség-növelés a cél.”

Olimpiai bajnok kardvívónk élete saját bevallása szerint semmiben nem különbözik az átlagos huszonévesekétől: munka – esetében a sport – tanulás és barátok. Szilágyi Áron bár közvetlen és barátságos, az olimpiai aranyérem hatására csak sportolóként került közelebb a nyilvánossághoz, magánemberként kevésbé. Arra ugyanis odafigyel, hogy a privát szféráját megőrizze magának. És hiába találja fel magát a pást mellett egyre inkább a konyhában is – saját gombakrémlevesére például esküszik –, aligha válik a tévés főzőműsorok állandó sztárszereplőjévé.

„A magánéletemet igyekszem megtartani magamnak.”

Szilágyi kellően nyitott volt ahhoz, hogy még időben meghallja az új idők szavát: a tehetség, a szorgalom, a remekül összeállított edzésmunka, a vele összhangban dolgozó edzők és csapattársak önmagukban nem jelentenek garanciát a sikerre. Igaz, bármelyik hiánya alapjaiban rengeti meg az eredményességet, a világszínvonalú eredményeket. Vérbeli profi sportolóhoz hűen odafigyel a megfelelő táplálkozásra – szakértő készített számára személyre szabott étrendet –, és a topszinten elengedhetetlen prémium kategóriás táplálék-kiegészítőket is segítségül hívta. Maximális hatékonysággal kihasználva ezzel saját testi adottságait, illetve elejét véve olyan hátráltató tényezőknek – legyen az betegség, vagy egy indokolatlanul elhúzódó sérülés –, ami akadályozza őt a felkészülésben, szélsőséges esetben akár tönkre is vághatja egy egész év munkáját.

„Azt vettem észre magamon, hogy sokkal több lett az energiám. A júliusi, kazanyi világbajnokság végre egy olyan versenyem volt, ahol végig megfelelő fizikai állapotban vívhattam. Az eredményeimet ugyanis nem befolyásolta, hogy elfáradtam, fizikailag elkészültem volna. Erre bátran alapozhatok a jövőben is, amelyben konkrétan kitűzött, kimondott, kőbe is vésett céljaim nincsenek. Viszont minden versenyen szeretném elérni a lehető legjobb helyezést. Ehhez persze maximális erőbedobás kell, de tapasztalataim szerint ez a fajta hozzáállás meghozza az eredményeket. A következő feladatunk a nyolc állomásból álló világkupa-sorozat lesz, ami november első hétvégéjén kezdődik Dakarban – rögtön utána Budapest jön a sorban –, és tart júniusig. Az olimpiai kvalifikáció áprilisban kezdődik, itt természetesen az elsődleges cél, hogy meglegyen a kvóta, majd szó szerint és képletesen is kivívjam a helyem az olimpiára utazó csapatba. Közvetlenül Rio de Janeiróra csak kétezer-tizenhat áprilisától kezdünk majd el felkészülni, így egyelőre most még csak az oda vezető úttal foglalkozunk.”