Módosult tudatállapot – Lipiczky Ágnes jegyzete

Ha a siker receptjéről, hozzávalóiról faggatja a sportolót az ember, a kemény edzések, a szerencse vagy éppen a magabiztosság mellett mindig előkerül egy titkos, megfoghatatlan összetevő. Van, aki flow-élményként, van, aki önkívületi, ihletett vagy éppen módosult tudatállapotként beszél róla, kutatja az érzést körülíró szót, de sokkal inkább keresi magához a lelkiállapothoz vezető utat. Amelyben benne van a teljes átélés, belefelejtkezés, elmerülés, van, akinél pedig éppen az ellenkezője: olyan különleges tudatérzékelés, amikor az ember szinte kívülről szemlélve kíséri végig a pályán mozdulatait, tökéletes önmagát.

Ha a siker receptjéről, hozzávalóiról faggatja a sportolót az ember, a kemény edzések, a szerencse vagy éppen a magabiztosság mellett mindig előkerül egy titkos, megfoghatatlan összetevő. Van, aki flow-élményként, van, aki önkívületi, ihletett vagy éppen módosult tudatállapotként beszél róla, kutatja az érzést körülíró szót, de sokkal inkább keresi magához a lelkiállapothoz vezető utat. Amelyben benne van a teljes átélés, belefelejtkezés, elmerülés, van, akinél pedig éppen az ellenkezője: olyan különleges tudatérzékelés, amikor az ember szinte kívülről szemlélve kíséri végig a pályán mozdulatait, tökéletes önmagát.

A pillanat megélése.

Sok sportoló titokzatos vágyának „tárgya” ez, amely együtt jár adrenalinnal, szárnyaló érzéssel és persze mérhetetlen boldogsággal.

Több mint két évtizeddel ezelőtt Barcelonában egy sportlövő hölgy hátát nézve érzékelhettem, szinte tapinthattam meg ezt a pillanatot. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokság skeetversenyében Igaly Diána nagyon mélyre temetkezve magába, a külvilágot teljesen kizárva menetelt végig a pályán és a versenyen, amelynek végén szétlövésben nyerte meg pályafutása első egyéni világbajnoki aranyát, s persze szerezte meg az olimpiai kvótát Sydneyre.

Hogy mi volt benne akkor a tökéletesre gyakorolt mozdulatok, a fókuszpontba szűkült narancssárga korongok felreppenő látványa mellett?

Egy érzés. Hogy a fél évvel korábban elhunyt édesapja-edzője végig ott van mellette a versenyen, s ez az érzékelés, ez az „együttállás” egy más állapotot és fantasztikus sikert eredményezett nála.

„Módosult tudatállapotban versenyeztem – olyan, mintha egy másik bolygóra kerültem volna” – így írta körül az újdelhi világkupán óriási meglepetésre világcsúccsal győző, olimpiai kvótát szerző pisztolyosunk, Major Veronika élete egyik nagy pillanatát. Ahogyan másik friss olimpiai kvótásunk, a puskás Péni István is másik, emelkedettebb „énjét” megélve darálta be a mezőnyt az összetett verseny fekvő lövészete során.

A sport ettől is gyönyörű.

Mert látványos és izgalmas a test nagy küzdelme.

De földöntúli a pillanat, amikor megvillan a felszínen a lélek…