„Mindenki számára nyilvánvaló volt már a világbajnokság előtt is, hogy a pályafutásom vége felé járok. Próbáltam felkészülni a továbbiakra, nem véletlenül tanultam, a nyáron államvizsgáztam a Testnevelési Egyetem sportszervezői szakán. A vébé után sem álltam le, belevágtam a felkészülésbe, a Bundesligában birkóztam is, aztán kiderült, hogy Repka Attila távozik a kötöttfogású válogatott stábjából, a szövetségi kapitány, Sike Bandi pedig felajánlotta, hogy legyek mellette amolyan játékosedző. Eközben pontosan tudtam, hogy nálunk és persze sok egyéb sportágban mindent az olimpiában mérnek, s azt is, hogy alattam és felettem, hetvenhét és nyolcvanhét kilóban egyaránt világklasszisokkal kellene megküzdenem már itthon is a tokiói szereplésért, nem beszélve a nemzetközi mezőnyről. Jobbat nem kívánhattam volna ahhoz, hogy a csúcson fejezhessem be, mint a budapesti vébét. Az olimpia bajnoki címmel legfeljebb a hazai környezetben kivívott világbajnoki arany vetekedhet, s nekem utóbbi megadatott. Nehéz döntés volt a visszavonulás, de meg kellett hozni, állandó sérüléseim, a nyaki gerincsérvem, a könyökfájásom is emellett szólt, nem beszélve a családomról és a vállalkozásomról” – idézte a szövetség hírlevele Bácsi Pétert.
A 36 éves birkózó rendkívül sikeres karriert tudhat maga mögött, 2014-ben (80 kg) és 2018-ban (82 kg) nyert világbajnokságot, 2008-ban (74 kg) és 2014-ben (80 kg) kontinensbajnokságot. Emellett 2011-ben ezüst-, egy évvel korábban (mindkettő 74 kg) bronzérmes volt az Eb-n. Pályafutása során három olimpián szerepelt, 2008-ban Pekingben és 2016-ban Rio de Janeiróban egyformán ötödik lett, éppen lecsúszva az éremről, míg 2012-ben Londonban első meccsén térdsérülést szenvedett.
BÁCSI PÉTER LEGJOBB PILLANATAI (VIDEÓ: MBSZ)
Magyar ezüstérem az újvidéki grappling-világbajnokságon
