Fogásváltás – Deák Zsigmond jegyzete

Régóta tudjuk, legkésőbb Hofi Géza klasszikussá vált egykori bonmot-jából, hogy ha rosszul megy a nyilvánosház, akkor nem a bútorokat kell kicserélni, hanem az ott dolgozó lányokat. Az eredeti megfogalmazás kissé vulgárisabb, de így is értheti mindenki a mondanivalóját, mint ahogy azt is, a sportban ez jellemzően másképp történik. Mármint hogy általában eredménytelenség esetén is maradnak a lányok, vagyis a versenyzők, játékosok, s akár régi bútordarab, akár új, inkább az edző megy. Ám most a Magyar Birkózószövetség az eredeti mondás igazságát látta maga előtt, amikor a szabadfogású válogatott szakvezetősége helyett hat sportolót függesztett fel egy-egy évre. S még csak azt sem mondhatjuk, hogy a „rossz üzletmenet”, vagyis a konkrét sikertelenség miatt, hiszen a koronavírus-járvány a februári Európa-bajnokságot követően gyakorlatilag berekesztette a terem- és kontaktsportként fokozottan veszélyeztetett birkózás versenynaptárát.

Azon a bizonyos római Eb-n a szakág két ötödik helyet mutatott fel az egyaránt Oroszországból honosított Muszukajev Iszmail és Kuramagomedov Murad révén, magyar születésű szabadfogású nem volt helyezett, sőt 2013 óta nem állt vb-dobogón. Muszukajev tavalyi világbajnoki bronzérme és olimpiai kvótája jelezte a honosítás értelmét és lehetőségét, két ukrán „vendégsportoló” idei doppingügye pedig a veszélyét is. Ettől persze még a hazaiak brillírozhattak volna, de nem tették, ami szomorú, ám talán ennél is szomorúbb, hogy most a szövetség a felfüggesztés indokai között nem az eredmények elmaradása, hanem a munka szabotálása és a morális megtisztulás szerepelt, magyarán hozzáállásbeli okokra, emberi gyengeségre utalt.

Az érintettek leginkább arra hivatkoznak, hogy őket senki sem hallgatta meg, de kérdem én, egyrészt miért nem jelezték eddig, ha bármi gondjuk volt a szakvezetőkkel (s nem ám „kerti törpék” tartották az edzéseket, Dvorák László kétszeres Eb-ezüst­érmes, vb-4., háromszoros olimpiai résztvevő, Bánkuti Zsolt Európa-bajnok volt, bizonyára mindketten értenek a sportághoz), másrészt miért nincs hasonló balhé az egyébként összehasonlíthatatlanul sikeresebb kötöttfogásúaknál és a nőknél?

Birkózásban a fogásváltás kifejezést akkor használják, ha meglazul a szorítás, s újra kell kezdeni a dobás, az akció előkészítését. Nincs rá sok idő, mert a mérkőzésvezető hamar a sípjába fúj. Ez a sípszó esetünkben legkésőbb a jövő évre halasztott tokiói olimpián harsanhat fel, addig a szabadfogásnak valóban át kell esnie ezen a bizonyos morális megújuláson, ami a szakmai fejlődés alapja egyben. Akár azokkal is, akik most a szőnyegre rajzolt körön kívülre kerültek, feltéve, hogy visszaállnak a sorba, ami a sikerhez vezethet.