Két kerék, 64 mező – Malonyai Péter jegyzete

Bakonyi Elek, Négyesy György, Steiner Endre, Sterk Károly, Vajda Árpád, Zinner Sándor. Nem hiszem, hogy sportrajongó honfitársaimnak mond valamit a hat név. Pedig történelmet írtak, 1926-ban ők nyerték meg az úgynevezett 2., nem hivatalos sakkolimpiát. A krónikák szerint ez volt az első olyan sakkviadal, amelyen a csapatverseny már szerepelt a kiírásban, ráadásul a helyszín Budapest volt. És – ahogy illik – 1927-ben és 1928-ban már a hivatalos verseny is magyar sikerrel zárult.

Négy év múlva, 2024-ben a sakkolimpia visszatér Budapestre. Éppen ideje volt, nem csupán a tradíciók, az eredmények (a férfiaknál 32, a nőknél 28 érem) miatt, mert ami engem illett, leginkább a lehetőséget látom a rendezésben. Arra, hogy a sakk – függetlenül a magyarok szereplésétől – elfoglalja méltó helyét a közgondolkodásban.

Nem ártana, lévén szó szellemi sportról, ám egyúttal játékról is. Ennél nemesebb koktél elképzelhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek könnyen követhető szabályok alapján csiszolják az elméjüket. Igen, a gyerekek, a legfogékonyabb korban lévők, akik, ha beleszeretnek a játékba, életük végéig foglyai maradnak, magyarán: gondolkodnak. Ezért tartom talán a legjobb tantervi ötletnek, hogy jobb helyeken a sakk – tananyag.

Messze kerültem az aktuális lényegtől, hogy Magyarország újra rangos, a földkerekségen jegyzett világversenyt rendezhet, ám ez csak – a látszat. Elvégre Budapest 2024-es prezentációjában is a gyerekeké a főszerep, hozzáadva egy igazán elmés szlogent: „A sakk sokkal színesebb, mint gondolnád.” És hiába a történelmi múlt, a tervek szerint a lehető legmodernebb lesz a verseny, hiszen úgymond zöld sakkolimpiát hirdetünk, ami azt jelenti, hogy száműzve a papír és a műanyag, fűszerezve azzal a lehetőséggel, hogy a versenyzők és a vezetők kerékpárral közlekedhetnek a szállodák és a versenyhelyszín között.

Egy tartózkodás, 110 igen – ez volt a szavazás mérlege, amely nekünk ítélte a rendezést, ami akkor is szép eredmény, ha egyedüli jelöltként pályáztunk. A bizalom jele, amivel élni kell, élni muszáj. Nem csupán azért, mert a rendezés joga kötelez, azért is, mert – ismétlem – szellemi sportról van szó.

S bár a gondolkodás nem feltétlenül divatcikk, mindig korszerű lesz.