Csillogó kirakat – Kovács Erika jegyzete

Izzott a láva a mélyben, hónapok, még inkább évek óta beszédtémát szolgáltatott a sportágon belül, vajon mikor tör ki a vulkán.

Bumm! – ez volt az első üzenet, amely a vívósport világából érkezett kedd este.

Amikor kitört a vulkán.

Ami persze sohasem történik jókor, de hogy ez az egy hónappal az olimpia rajtja előtti időpont a lehető legszerencsétlenebb, egyértelmű.
Tokió óta mondogatom, mondogatjuk, változtatás kell-kellene férfi kardban, és hiába vélekedtek ugyanígy a fegyvernemen belül többen, mindenki csak hallgatott.
Sokan változtatást, de legalábbis kapunyitást szerettek volna: a sikeres kvartett mögött ugyanis lassan eltűntek a tehetségek – egymás után, szép sorban mindenki feladta, s inkább a tanulmányaira vagy a munkájára koncentrált.

Közben meg vérzett a szíve, éppúgy, mint egy szakításnál: annál a fajtánál, amikor téged dobnak ki…

Bumm!

Hogy az üzenet kitől érkezett, valójában mindegy.

Hogy pazar a kirakat, ám üres a raktár, eddig is tudtuk, ahogy azt is, hogy Rabb Krisztián előbb-utóbb beverekszi magát a csapatba – a tehetséges generációnak kikiáltott 2001-es fiúk közül (és idesorolható az eggyel idősebb korosztály is…) egyedül ő maradt a pástok környékén: amellett, hogy alázatos, szorgalmas és tehetséges sportoló, valahol a kidobott szerelmeseket is képviselte.
De hogy a kirakat üvege a lehető legrosszabb időpontban tört darabokra, még azok sem vitathatják, akik évek óta sürgetik a változtatást: senkinek sem jó, hogy a legeredményesebb olimpiai sportágunkban áll a bál, hogy a férfi kardcsapat vezetőedző nélkül maradt, hogy a regnáló világbajnok és Európa-bajnok gárda ilyen előzmények után indul csatába az olimpián.
Persze kétségem sincs afelől, hogy a Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád, Rabb Krisztián összetételű kvartett Párizsban csak az asszókra figyel majd, s adja az ég, hogy felérjen a csúcsra, ám ettől még a rossz érzések nem tűnnek el.

Ezt az ügyet a sportágra úgy általánosságban jellemző eleganciával is lehetett volna kezelni – minimum hónapokkal ezelőtt.

Szükség lett volna rá, más kérdés, hogy most nem lenne „ügy”, ha április végén nem sérül meg Szatmári András, hiszen akkor – az elmúlt évek állóvizét észlelve-tapasztalva – jó eséllyel nem jutott volna lehetőséghez Rabb Krisztián.

Akkor továbbra is csillogna a kirakat. Igaz, a raktár ugyanúgy üres lenne.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!