Hatvanéves lett Komáromi Tibor, a magyar birkózósport legendája

„Herkules termetű emberek edzettek” – emlékszik vissza Komáromi Tibor a pillanatra, amikor édesapja 11 éves korában először levitte őt a Ferencváros birkózócsarnokába.

„Csodálattal néztem rájuk, micsoda izomkolosszusok. Én is olyan szerettem volna lenni, mint ők” – fogalmaz Komáromi.

Ügyesnek bizonyult, már utánpótláskorú sportolóként szép sikereket ért el, 1983-ban második helyen zárt a junior-világbajnokságon, egy évvel később megnyerte a korosztályos Európa-bajnokságot úgy, hogy ugyanebben az esztendőben már a felnőttek kontinensviadalán is szerepelt, s a hetedik helyen zárt.

1986 hozta el az áttörést a karrierjében, a kötöttfogású 82 kilogrammosok között megnyerte a pireuszi Eb-t, majd Budapesten világbajnok lett. De nem akárhogy!

„A vb-győztes lengyel Bogdan Darasszal küzdöttem a döntőben. Akkoriban a szabály kimondta, hogy ha a mérkőzés ideje alatt nem esik akciópont, a bíró dönthet úgy, hogy lelépteti a feleket. Ő le is küldött minket a szőnyegről, pedig a lengyel meccs közben végig fejelt, eltörte az orromat, csak én támadtam, egyértelmű volt, hogy én szeretnék akciót végrehajtani. A döntést természetesen hatalmas felháborodás követte, másnap engem és Darast a sportcsarnok alagsorába hívattak, ahol a nemzetközi szövetség elnöke mindkettőnknek átnyújtott egy-egy aranyérmet” – emlékszik vissza Komáromi.

1987-ben Clermont-Ferrand-ban is világbajnok lett, így kétszeres címvédőként utazhatott az 1988-as szöuli olimpiára. Az ő súlycsoportjában indult az egy súlycsoporttal lejjebb már háromszoros vb-aranyérmes szovjet Mihail Mamiasvili.

„Előtte, a norvégiai Eb-n birkóztunk egymás ellen. Életem legnagyobb hibáját azon a meccsen követtem el, lenti védekezés közben azt láttam, hogy a bíró a szájába veszi a sípot, és gondoltam, egyből belefúj. Nem így történt, kihagyott a koncentrációm, és Mamiasvili megforgatott, így alulmaradtam. Szöulban hat megnyert mérkőzés után találkoztam vele a döntőben, tíz egyre vert meg… Valamivel talán jobb volt, hiszen ő nyert, de az eredmény nem tükrözte a kettőnk közti valós különbséget.”     

Komáromi egy évvel később, a svájci világbajnokság döntőjében visszavágott a szovjetnek.

„Az elődöntőben elszakadt a bokaszalagom, valahogy ki kellett bírnom még fél percet – sikerült. Délután rendezték a döntőt, borzalmasan fájt a lábam, de úgy döntöttem, kiállok. Egészségesen kétszer nem tudtam megverni Mamiasvilit, ebben az állapotban viszont akkor sikerült. A mai napig nem tudom, mi kellett hozzá, hogy így alakuljon. Az biztos, hogy nagyon akartam az aranyérmet.”     

Komáromi Tibor 1994-ig versenyzett a nemzetközi porondon. Már abban az évben ő lett a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya 1996-ig, majd 2001-től 2006-ig újra. 2015-ben a Magyar Birkózók Szövetsége szakmai alelnökének nevezték ki, 2018-ig látta el a feladatot. Két évvel később mesteredzői címmel tüntették ki.

Napjainkban Monoron tart tréningeket, és szívesen lát el közhasznú feladatokat.

„Nemrégiben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében vettem részt olyan eseményen, amelyen a sport fontosságáról beszélgethettem a gyerekekkel. Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mekkora lehetőség rejlik benne minden tekintetben. Épp a minap mentem edzésre, amikor közülük az egyik kis srác messziről kiabált nekem: »Tibi bácsi, Tibi bácsi, itt vagyok!« Ezek a pillanatok igazán nagy örömet szereznek.”     

Komáromi Tibor csütörtökön töltötte be életének 60. évét. Isten éltesse őt sokáig!