Együtt ünnepeltek a sydney-i olimpia hősei

Október elsején ért véget Sydney-ben az olimpia: a 25 évvel ezelőtti multieseményt ünnepelendő a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) a Madame Tussauds Budapestbe várta az akkori bajnokokat, sportolókat – és persze a korábbiakat is. Meg azokat is, akik azóta alkottak emlékezeteset valamelyik ötkarikás játékokon. 

Az ünnep az ünnep, s akkor teljes, ha azon ott van a magyar sportélet színe-java, úgyhogy e tekintetben (is) elmondhatjuk: káprázatos estét szervezett a MOB, bárhová nézett az ember, klasszisokat látott, a sydney-i hősök egymás után adták az interjúkat – felidézve az akkori pillanatokat, de mesélve az azóta eltelt időszakról is, melyet már mint olimpiai érmesek élhettek meg. 

A nagy pillanatokat természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság is felidézte egy összeállítással, a sportcsillagokat pedig két másik is köszöntötte: a MOB akkori elnöke, Schmitt Pál, és jelenlegi vezetője, Gyulay Zsolt is szólt az egybegyűltekhez. 

Bajnokok beszéltek a bajnokokhoz, de hát ez ezen az estén egyáltalán nem volt meglepő, mi Sydney első magyar bajnokát, a párbajtőröző Nagy Tímeát kértük emlékezésre: 

„Négy évvel korábban Atlantában jobban vártam a szépet, amelyet aztán Sydney-ben kaptam meg – mondta a 2000 után 2004-ben is olimpiai aranyérmes. – Voltam már világbajnok korábban, de Sydney megtanított arra, hogy amikor ott állsz a dobogó felső fokán, s látsz egy piros-fehér-zöld színű zászlót, az nem valamiféle színkompozíció, az Magyarországon. Azóta szurkolóként is ugyanezt érzem: egy olimpián te a páston vívod a csatát, viszont a lelátón ott izgul érted az egész ország. Egy világbajnokságon ilyen nincs, ott az aranyért küzdesz – az olimpián Magyarországért. S az aranyat együtt nyered meg az érted szurkolókkal.”

Sydney kapcsán Nagy Tímea kiemelte, hogy az olimpiai falu valóban csodálatos volt, de hozzátette azt is, hogy egy sportoló a nagy versenyre készülve ezzel azért olyan nagyon nem foglalkozik. 

„Anya voltam már Sydney-ben, úgy éreztem, előnyben vagyok a többiekkel szemben, hiszen ha a sok hajnali kelés nem jelent gondot, egy olimpia sem lehet kihívás a számomra – jegyezte meg mosolyogva. – Erőt adott az érzés, hogy ez nem egy egyszerű verseny, egy olimpián a teljes ország szívdobbanását érzed – hálás vagyok Sydney-nek ezért, amelyet persze a dobogó tetején érzel a legjobban, ám amelyik tart azóta is.”

A MOB szerdai ünnepségéről a Képes Sport szombati számában olvashatnak bővebben.