Új sportigazgatót nevezett ki júliusban a Magyar Vitorlásszövetség, a hat éve Franciaországban élő Szentiványi Árpád visszatért Magyarországra. Nagyon sokáig maga is versenyszerűen vitorlázott, majd külföldön dolgozott profi menedzserként, nagyon jól ismeri ezt a közeget, tapasztalatait pedig most itthon kamatoztatja. Egyelőre vándoréletet él: ideje nagy részét Budapest és Balatonfüred között ingázva tölti, és olykor hazalátogat a családjához.
„Egyszer nagyon régen már szóba került, hogy leszek-e a hazai szövetség főtitkára, végül azonban nem jött létre megállapodás – mondta lapunknak Szentiványi. – Az idén tavasszal Fundák György, a szövetség olimpiai szakbizottságának elnöke újra megkeresett, és felvázolta, milyen átalakuláson megy keresztül a szervezet, és van-e kedvem szerepet vállalni abban, hogy egy új stratégia alapján az olimpiai vitorlázást felfuttassuk.”
A tárgyalások májusban folytatódtak, akkor már Gellér László elnökkel ültek le, és végül július 1-ével Szentiványit kinevezték sportigazgatóvá. A szakmai koncepció annyiban változott, hogy eddig inkább egyéni programokat támogatott a szövetség, a versenyzők így szervezték meg a felkészülésüket és a versenyzésüket, ők választották ki az edzőjüket, az edzőpartnereiket és az edzések helyszínét, ennek megfelelően kaptak éves támogatást. A szövetség ezen a gyakorlaton szeretne változtatni.
„Az a szándékunk, hogy felépítsünk egy olimpiai elő- és felkészítő rendszert, ami hosszú távon tudja biztosítani az eredményes felkészülést – fogalmazott az új sportigazgató. – A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a szövetség szakmai vezetőinek iránymutatásával választjuk ki a megfelelő szakembereket. Az általános koncepció szerint osztályonként lesz egy magyar edző, aki tulajdonképpen a válogatott keretedzője, mellette pedig áll majd egy nemzetközi szaktekintély, akitől tanulni lehet, aki jól ismeri a nemzetközi viszonyokat. Ők irányítják majd a szakmai munkát.”
A rendszer kettős célja, hogy a magyar versenyzők felkészülése eredményes legyen és a nemzetközi élmezőnybe kerüljenek, valamint hogy a hazai edzők is fejlődjenek, és profitáljanak az együttműködésből. A szövetség nemcsak a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig tervez, hanem hosszabb távra, és annak érdekében, hogy a magyar vitorlázás sikersportággá váljon, igyekeznek kiválasztani azokat a fiatalokat, akik később olimpiai eredményeket hozhatnak.
„A vitorlázásban nem lehet egy-két év alatt a csúcsra jutni, három olimpiai ciklust szoktak megnevezni, amíg egy tehetséges és kitartó versenyző éremeséllyel indulhat egy olimpián. Ezt szeretnénk nyolc-tíz évre csökkenteni – vázolta Szentiványi – Az LA10 programba Vadnai Jonatán és Érdi Mária mellé bekerült Fehér Boróka és Fehér Szonja is, akik most léptek fel az ifjúsági osztályból, amelyben világbajnokok voltak. Szeretnénk őket három év alatt arra a szintre eljuttatni, hogy ott legyenek a 2028-as és a 2032-es nyári olimpián, sőt, az előbbin a legjobb tízbe jutás, az utóbbin pedig már az éremesély is reális cél legyen.”
A szakember szerint nem véletlen, hogy Magyarország a lakosság számához arányosítva kiemelkedően sikeres az olimpiákon, a magyar embereknek ugyanis vannak olyan képességeik, amelyek a sportban előnyt jelentenek. Mindig is sok tehetséges fiatal volt itthon, de eddig az ifjúsági és juniorkorosztály után a felnőttek között nem sikerült ugyanolyan magas szintre jutniuk. Szerinte itthon főleg ezen a területen van szükség előrelépésre, ezért a utánpótlás-bizottság többek között a bázis kiszélesítésén dolgozik.
„Az elmúlt hónapokban negyven sportolót hívtunk meg a nemzeti válogatott keretébe, de a megbeszélések során azért már látszott, hogy nem mindenki fogja tudni vállalni azt a programot és azt a rengeteg munkát, ami ahhoz kell, hogy valaki potenciális olimpikon legyen – tette hozzá Szentiványi. – Egy olimpiai felkészüléshez megszállottnak kell lenni! Nemcsak a sportolónak, hanem mindenkinek, aki ebben részt vesz. Óriási energiára és elhivatottságra van szükségük az edzőknek, a szakvezetőknek és a háttércsapatnak egyaránt.”