Tíz érmet vár Kósa Ádám a magyar siketversenyzőktől a tokiói játékokon

– 2019-ben nagyon nehéz helyzetbe került a 124 tagországot magába foglaló Siketek Nemzetközi Sportbizottsága, a szituáción nem könnyített a pandémia sem. Visszanézve úgy tűnik, a 2022-es elnökségi váltás hozta meg végre a felfelé ívelő pályát, amelyet ön már elnökként segíthetett. Mennyire volt nehéz ez az időszak?
– Nem túlzás azt mondani, hogy a megszűnés határán volt a szervezet. Komoly személyi és vezetésbeli hiányosságok vezettek odáig, hogy 2019-ben a NOB teljesen megvonta az összes támogatást – mondta a Nemzeti Sportnak Kósa Ádám. – 2022-ben sikerült a Magyar Hallássérült Sportszövetséggel együtt elérni azt, hogy legyen egy rendkívüli közgyűlés. Annak az évnek a végén nagy nehezen sikerült közös nevezőre hozni az ellenérdekelteket, választottak egy ideiglenes elnökséget, amelybe én is bekerültem. Az volt a feladatunk, hogy rendezzük meg az egy évvel későbbi siketlimpiát Brazíliában. Nehéz helyzet volt, de megcsináltuk. A tisztújítás folyamán jelentkeztem elnöknek, és a Hallássérült Sportszövetség, a Magyar Olimpiai és Paralimpiai Bizottság, valamint Magyarország miniszterelnöke és köztársasági elnöke is írt támogató levelet. Már az első fordulóban legyőztem négy ellenfelemet. Az elmúlt három évben sikerült talpra állítani a szervezetet, most már biztosabb anyagi lábakon állunk, az elmúlt esztendőkben jó néhány világbajnokságot megszerveztünk, valamint az első Ifjúsági Játékokat is megtartottuk. Közben pedig megrendeztük a téli siketlimpiát Törökországban 2024 márciusában. Érdemes kiemelni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal is rendeződött a viszony, teljesen megreformáltuk az alapszabályainkat, az etikai kódexünket, átlátható szervezeti rendszert alakítottunk ki. Az alapot megteremtettük, a továbblépéshez további anyagi és emberi erőforrások szükségesek.

– Szervezeti szinten miben szeretnének a közeljövőben előrelépni?
– Budapestre költözhet a szervezet. Magyarország törekszik arra, hogy a nemzetközi sportéletben központi szerepet vállaljon, jó néhány szövetség, szervezet költözik Budapestre, az úszók, a vívók, valamint a kajak-kenu világszövetség is átteszi a székhelyét a fővárosunkba. A cselgáncsozóké pedig alapvetően már innen működik. November 30-án a tokiói kongresszuson születik majd döntés ezzel kapcsolatban. Ami örömteli, hogy húsz éve nem fordult elő az, hogy verseny lenne a rendezők között, viszont a következő nyári játékokra két pályázó is jelentkezett, novemberben döntünk erről is. Az látszik, hogy nő a bizalom a szervezet iránt. Hosszú távon szeretnénk, hogy az ICSD átalakuljon Nemzetközi Siketlimpiai Bizottsággá. A NOB-bal szorosabb együttműködésre lesz szükség, és az ő engedélyük is kell nyilvánvalóan. Ha látják, hogy stabilan működik a szervezet, van egy világos jövőkép, és meg tudjuk mutatni, hova is szeretnénk ezt a fejlődést kivezetni, akkor ezt támogatni fogják. A háttérben folyamatosan dolgozunk, január elsejétől a kvalifikációs rendszer is megjelenik a versenyzők számára, így a következő nyári siketlimpiára ezen keresztül lehet már csak indulási jogot szerezni.

– Hogyan próbálják ellenőrizni a versenyzőket? Milyen feltételrendszernek kell megfelelniük?
– 33 ezer siket versenyző van regisztrálva nemzetközi szinten, 55 decibel hallásveszteség az előírás, ezt szigorúan ellenőrizzük. Minden versenyzőnek kötelező átesnie a saját országában egy audiológiai vizsgálaton, ezt háromfős szakmai bizottság értékeli. Az 55 decibel mellett számít a hallásgörbe és a frekvencia is. Az adott verseny helyszínén a versenyzők 5-10 százalékát szúrópróbaszerűen ellenőrzik. Ha nem felel meg a feltételeknek az adott sportoló, azonnali kizárás sújtja. A doppingellenőrzés is kötelező, itt is vannak ellenőrzések a versenyek alatt.

– Tíz érmet szerzett a magyar küldöttség a legutóbbi siketlimpiai játékokon, ahhoz a szerepléshez képest milyen eredményeket vár a magyaroktól Tokióban?
– Elnökként nem mondhatok erre a kérdésre semmit, de magyar emberként a tíz érmet lehetségesnek tartom. Most egy picivel nagyobb csapat utazik ki, vannak fiatal tehetségeink, akikkel kapcsolatban reménykedünk, hogy jól szerepelnek majd. Hegyi kerékpárban, lövészetben és atlétikában is várok érmeket. Összesen 19 versenyzőnk vesz részt majd a tokiói játékokon, akad, aki ugyanabban a sportágban, de más szakágban is elindul. Tíz sportágban lesz sportolónk Tokióban: lövészet, úszás, tájfutás, atlétika, cselgáncs, asztalitenisz, tenisz, hegyi kerékpár, országúti kerékpár, strandröplabda.

– A szervezet elnökeként milyen siketlimpiát vár Tokióban?
– Elsősorban magas szintű rendezést. 2009 óta minden siketlimpián részt vettem, szerintem a japánok jó munkát fognak végezni. Rekordszámú, 3081 nevezés érkezett. 86 ország sportolója vesz részt majd a megméretésen, két országból, Oroszországból és Fehéroroszországból is érkeznek versenyzők, de ők semleges színekben, egyéni számokban indulnak. Kettő olyan ország is ott lesz Tokióban, amely nem tagja még az ICSD-nek, Laosz és Kelet-Timor. A szervezet történetében először menekült versenyző is rajthoz áll Japánban, Dél-Szudánból, ő a kenyai kormány támogatásával indul. A tokiói siketlimpia főszervezője Tokió városa, az 500 fős szervezőbizottság nagy része helyi, a tagok között jó néhányan benne voltak az olimpia, a paralimpia, vagy az atlétikai világbajnokság szervezőbizottságában is, szakmailag a legmagasabb szinten szerveznek ilyen eseményeket. 21 sportág képviselteti magát, természetesen a legnépszerűbb a futball, de kosárlabdában, úszásban és atlétikában is sok nevezés érkezett. Ami nekem kicsit kakukktojás, az a bowling, de ez a sport meglepően népszerű az indulók között, 400 versenyző méreti meg magát. Nagyon sok siketversenyző van, aki megállta a helyét a hallók között is, köztük egy magyar is, Rejtő Ildikó vívó, aki hallássérültként nyert olimpiát. A siketlimpián induló versenyzők igenis magas szintet képviselnek a sport világában is. Amiben van különbség, a vizuális és akusztikai érzékelésből fakad. A siketlimpián a futballmérkőzéseken zászlóval jeleznek a játékvezetők, úszásban a start jele a lámpa, ha hibás a start, akkor egy láncot kiengednek, amelyben elakadnak az úszók, több sportágban lámpákkal segítik a versenyeket.

– Hogyan látja a siketlimpia megítélését, milyen előrelépést vár ezzel kapcsolatban a következő években?
–A siketlimpia nagy hátrányban van a paralimpiához képest, utóbbi az olimpia után kezdődik, ugyanazon a helyszínen, ugyanabban a városban és sportlétesítményekben. Nem szabad elfelejteni azonban azt a tényt, hogy az első siketlimpiát – akkor még Csendes Világjátékok néven – 1924-ben rendezték meg Párizsban, ezzel mintegy 40 évvel megelőzve a paralimpiát. A siketlimpia korábban, az előző vezetéssel talán túlságosan zárkózott volt, „mi majd megcsináljuk, a külvilág kevésbé fontos” alapon. A siketlimpia mindig nagy létszámú esemény volt, de senki sem tudott róla. Tokióra szerintem már változik a helyzet, interneten, élőben lehet majd követni az eseményeket, illetve a japán televízió is élőben adja a versenyeket. A nemzetközi sajtó is érdeklődik a tokiói események iránt, 3200 újságíró akkreditált a siketlimpiára.