Nyéki Balázs: Imádok edzőként dolgozni, már fiatalon erre készültem
– A Nemzeti Sport Gálán az Év edzőjének választották, és az ön által irányított ferencvárosi vízilabdacsapat is diadalmaskodott a maga kategóriájában. Számolja, hányadik megnyert trófeánál tart a pályafutása során?
– Nem, már csak azért sem, mert másodedzői megbízatásom során is sikeres volt a csapat, sok kupát nyertünk, és én a kettőt nem választom teljesen külön – felelte lapunknak Nyéki Balázs, az FTC vízipólósainak mestere. – Egyébként amikor a csapattal Amerikában jártunk, a játékosoktól kaptam egy US Open-serleget, és mondták is, hogy az elmúlt években nagy trófeagyűjtő lettem… Azt azért számontartom, hogy vezetőedzőként mennyinél tartok, mert az szintlépésnek számított, és nem tagadom, azóta fontosabb is, mennyiszer ünnepelhettünk. Ha pontosan szeretné tudni, a 2023-as kinevezésem óta kilenc trófeát nyertünk sorozatban, a tizedik a magyar bajnoki cím lehet – bízom benne, hogy összejön.
– Az év edzőjének járó díjat hová helyezi?
– A nagyon nagy elismerés és a megtiszteltetés kategóriájába tenném, ez egy egyéni díj, amely választási alapú, és köszönöm a sportújságíróknak, hogy rám gondoltak. Ha valaki nem sikeres, az nyilván nem juthat el idáig, de mindig fontosabbnak gondolom, hogy a csapat eredményes legyen azokban a versenysorozatokban, amelyekben elindul. Ha ez működik, csak akkor jöhetnek szóba az ilyen trófeák.
– Az eredményes játékos-pályafutása lezárását követően mennyire volt magától értetődő, hogy edzőként folytatja?
– Már tulajdonképpen jóval a visszavonulásom előtt, a húszas éveimben is azt mondtam, hogy én mindig edző szerettem volna lenni. Erre készültem fiatalon, jegyzeteltem a tréningeket, felírtam, mi volt jó és mi nem. Kicsit próbáltam az edző fejével is gondolkodni, hogy én mit tennék másképp, mert esetleg úgy láttam, hogy a mester nem kezelte megfelelően a lelki oldalt. Talán azért is vagyok sikeresebb edzőként, mert ezt jobban élvezem. Persze, nagyon szerettem vízilabdázni is, de már nem vagyok olyan lelkes, ha bele kell ugrani a vízbe. Az edzősködést viszont imádom.
– Kik inspirálták ezen a pályán?
– A sok köszönet során ez kimaradt a beszédből, pedig egyértelműen el lehetett volna még mondani. Az elődeimnek hálás vagyok, Gerendás György és Varga Zsolt mellett tanultam a szakmát. Mellette nyitott szemmel jártam a világot, próbáltam ellesni más sportágakból is, mi az, ami működőképes az adott csapat és az edző között, ezt igyekeztem átformálni a saját mintámra.
– Említette ezeket a nagy sikereket, az elmúlt két és fél évben hazai és nemzetközi szinten is mindent megnyertek a csapattal, így már korán nagyon magasra tették a lécet. Hová lehet ezt még fokozni?
– Fokozni nem lehet, ez egyértelmű. Ugyanakkor nekem az a hitvallásom, hogy amint lezárul egy idény, onnantól hiányzik az összes trófea. A Szuperkupa óta nem nyertünk semmit, úgyhogy nagyon szeretnénk az élen zárni a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is. Minden kihívás és sorozat új lehetőséget ad arra, hogy nyerjünk valamit. Meg akarjuk tartani az erőfölényünket, amelyet az elmúlt években kialakítottunk.
– Mi az, amit szívesen átélne még vezetőedzőként?
– Ebben a pillanatban nem gondolok arra, hogy mi lenne esetleg a válogatottnál. Több okból sem, mert egyrészt nem érzem magam még késznek erre, másrészt – ami még fontosabb – van szövetségi kapitány, méghozzá jó
