Az nyert, aki tudott mit kezdeni a labdával – öt pontban a Ferencváros milánói győzelme
Ez mégis hogyan sikerülhetett? A Milan 2–0-s legyőzése után megvizsgáltuk, mi minden dönthette el a Fradi javára a San Siróban rendezett Európa-liga-mérkőzést.
1. Már a kezdőrúgás is begyakorolt figura volt
Aligha véletlenül sorakozott fel hét ferencvárosi játékos a középvonalon a kezdő sípszó előtt. A belső védő Mariano Gómez is előrement, majd a zöld-fehérek azonnal hosszú indítással próbáltak területet nyerni. A megoldás pontosan megmutatta Borbély Balázs elképzelését: nem a saját térfélen akarták körbeadogatni a labdát, hanem rögtön az ellenfél védőharmadába helyezték a játék súlypontját. A felállás célja az lehetett, hogy a felívelés után több ember támadhassa az első és második labdát, s a Milan ne tudjon zavartalanul építkezni. A Ferencváros ezzel már az első másodpercekben jelezte, nem alárendelt szerepre készül. Az előretolt védő jelenléte különösen árulkodó volt, a magyar csapat nem egyszerűen előrerúgta a labdát, hanem létszámfölényt igyekezett kialakítani.
2. A Milan védelme mögött nyíltak meg a területek
A Ferencváros támadójátékának egyik legfontosabb eleme a mélységi indulások időzítése volt. A Milan labdabirtoklásra építő futballja mögött szükségszerűen megnyílhatott a terület, különösen akkor, amikor az olaszok szélső védői is bekapcsolódtak a támadásokba. A Fradi nem hosszú passzsorozatokkal próbált eljutni a kapuig, hanem gyorsan átjátszotta a középső zónát, a védők mögötti területet keresve. Lenny Joseph mozgása állandó problémát jelentett az olaszoknak, nem feltétlenül lábra kérte a labdát, hanem a védők mellől indulva igyekezett helyzetbe kerülni. Már az első félidőben háromszor jutott el ziccerig, ami önmagában jelezte, mennyire nehezen kezelték a milánóiak a Fradi mélységi játékát. Az FTC valamennyi lövése a tizenhatoson belülről érkezett, vagyis nem távoli próbálkozásokkal, hanem kidolgozott lehetőségekkel veszélyeztetett.
3. Megbénította az olaszokat a labda nélküli szervezettség
A Milan az első félidőben szinte teljesen veszélytelen volt. Első lövési kísérletére a 39. percig kellett várni, a szünetig egyszer sem találta el Dibusz Dénes kapuját. Ebben meghatározó szerepe volt a ferencvárosi védekezésnek. A zöld-fehérek nem egyszerűen visszahúzódtak, hanem szervezetten zárták a középső passzsávokat, és igyekeztek megakadályozni, hogy az olaszok lendületből támadhassák a védősort. A középpályások és a hátvédek közötti távolságok megtartása különösen fontos volt, így a Milan nem tudott rendszeresen a vonalak között megjátszható embert találni. Amikor pedig a labda oldalra került, a Ferencváros együtt tolódott, és leszűkítette a következő passz lehetőségét. A Milan sokat birtokolta a labdát, ám ez nem jelentett automatikusan területi fölényt vagy valódi veszélyt.
4. A párharcokban sem maradt alul a Fradi
A nagyobb nemzetközi tapasztalat és a technikai képzettség önmagában nem elegendő, ha az ellenfél gyorsabban reagál a játékhelyzetekre. A Ferencváros ebben is felvette a versenyt a Milannal: a párharcok 51 százalékát megnyerte, vagyis a földön és a levegőben is kiegyenlített küzdelmet tudott kialakítani. Különösen fontos volt az úgynevezett második labdák megszerzése, hiszen ezekből azonnal új támadások indulhattak. A zöld-fehérek nem engedték, hogy az olaszok minden labdaszerzés után kényelmesen rendezzék soraikat. A siker egyik kulcsa éppen az volt, hogy a Ferencváros a párharcokat nem elszigetelt eseményként kezelte, a labdáért küzdő játékos mögött rendszerint társak biztosították a folytatás lehetőségét. Ez tette hatékonnyá a direkt támadásépítést.
5. Gyors átmenetek, könyörtelen befejezések
A második félidőben a Milan három cserével próbálta megváltoztatni a mérkőzés képét, ám a Ferencváros ekkor már eredményességben is felülmúlta. Mindkét gólnál Kristoffer Zachariassen szolgálta ki Lenny Josephet. A két akció közös vonása a gyors helyzetfelismerés volt, miközben az első gólhoz a milánói kapus hibája is kellett. A Fradi nyolcszor találta el a kaput, a Milan mindössze kétszer, pedig az olaszok birtokolták többet, hetven százalékban a labdát. A 77. perctől, Bamidele Yusuf kiállítása után már más feladat következett, az előny megőrzése. A Ferencváros tíz emberrel is tartotta szervezettségét, nem engedte visszakapaszkodni ellenfelét. A San Siróban így nem az nyert, akinél többet volt a labda, hanem az, aki sokkal jobban tudta, mit kezdjen vele.
EURÓPA-LIGA
ALAPSZAKASZ, 4. FORDULÓ
MILAN (olasz)–FERENCVÁROSI TC 0–2 (0–0)
Milánó, San Siro, 49 372 néző. Vezette: Urs Schnyder (svájci)
MILAN: Torriani – F. Terracciano, De Winter, Diawara (Gila, a szünetben), Bartesaghi (Camarda, 68.) – Hutchinson, Musah (Diego Moreira, a szünetben), Jashari (Modric, 63.), A. Cisse (Pulisic, a szünetben) – Rabiot – G. Ramos. Vezetőedző: Ruben Amorim
FTC: Dibusz – Osváth, Raemaekers, M. Gómez, Cadu – Bero (Madarász Á., 67.), Nagy Á., Corbu (Arzani, 90+3.) – Zachariassen (Maiga, 86.), Joseph (Yusuf, 67.), Birmancsevics (Levi, 86.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Joseph (52., 66.)
