Asztalitenisz-vb: egyelőre még távol vagyunk az elittől
MIKÖZBEN az elithez tartozó válogatottak még versenyben vannak a világbajnoki címért, a magyar küldöttség már befejezte szereplését a londoni centenáriumi világbajnokságon. Az eredményeket ismerjük, női válogatottunk egy lépésre volt a főtáblától, de végül nem tudott kvalifikálni a legjobb 32 közé, míg a férfiaknak ez sikerült, de ott mindjárt az első fordulóban kikaptak az aranyra is esélyes svédektől. Abban a sportágban, amelyben az elmúlt száz évben 70 világbajnoki címet szereztünk – a raklapnyi ezüstről és bronzról most ne is essék szó –, ez a szereplés semmiképpen sem tekinthető jónak. Még akkor sem, ha a száz év során sokat változott a (pingpong)világ: férficsapatunk 1979-es szenzációs phenjani diadala óta fokozatosan csúsztunk hátrább, és lassan ott tartunk, hogy már a vb-részvételt is meg kell becsülni.
A kérdés, hogy a magyar asztalitenisznek ez elegendő-e. Viharos és ellentmondásokkal teli évek vannak a sportág mögött, a három esztendővel ezelőtt megválasztott elnökség ugyanis a fiatalítást tűzte ki célul, ami elfogadható, ám mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték volna. Az addig stabilan a válogatottat alkotó játékosok többségét egyik pillanatra a másikra félretették, mondván, jöjjenek a fiatalok, akiknek viszont így nem kellett megküzdeniük a címeres mezért. Pedig nyilvánvalóan a feltörekvő tehetségek fejlődését is szolgálná, ha az előttük állókat legyőzve jutnának feljebb. Ez a lépcsőfok azonban kimaradt, így a londoni vb-n az elmúlt évtizedek, de talán minden idők legfiatalabb csapatával vettünk részt: Pétery Johanna 16, Nagy Judit, Nagy Rebeka és Dohoczki Nóra 17 éves, Lei Balázs 19, Szántosi Dávid 20, András Csaba 23, vagyis a rutint a 30 esztendős Szudi Ádám képviselte a keretben. A fiatalítás tehát látható irány, mégis vitaalapként vetődhet fel a kérdés, miszerint valóban egy világbajnokságon kell-e menedzselni a jövő embereit, vagy a vb-re mindig a legjobb, legerősebb együttessel kell kiállni? S ha már a jövőt építjük, miként történhet meg, hogy a sportág nemzetközi szinten is elismert nagy tehetsége, az U13-as világranglistán második helyen álló Fazekas Lizett néhány hónapja már horvát színekben versenyez, mert a szövetség és az edző-édesapa nem tudott megegyezni egymással?
Ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen számos megoldásra váró probléma van még a sportágban, amikre a vezetőségnek választ kell találnia, enélkül ugyanis nehéz elképzelni az előrelépést. Még annak tudatában is, hogy a londoni napoknak kétségkívül sok pozitívumuk volt, a fiatalok akaratára, küzdeni tudására nem lehetett panasz, s ugyan voltak hibák is, koruknál fogva bőven van idejük arra, hogy ezeket kijavítsák – ezt a férficsapat szereplését értékelő Harczi Zsolt szakmai igazgató szavai is megerősítették.
„A brazilok elleni esetleges győzelmünk meglepetésnek számított volna, mégis volt reális esélyünk ellenük – fogalmazott a szakember. – Emiatt maradt bennem némi hiányérzet, mert akkor a főtábla első fordulójában a svédeknél egészen biztosan könnyebb ellenfelet kaptunk volna. A világbajnokság tanulsága, hogy az asztalnál eltöltött időt a fiatalok fejlődése érdekében ahogy eddig is tettük, ezután is folyamatosan növelni kell, s bízom benne, hogy a jövőben rohamléptekkel közelítenek majd az elithez.”
Ami – lássuk be – egyelőre még messze van…
András Csaba: „Azokat a meccseket, amiket kellett, magabiztosan hoztam, ami azt jelzi, hogy a világranglistán elfoglalt helyem megalapozott, a világsztárok elleni találkozók pedig megmutatták, van még hova fejlődni.” Szudi Ádám: „A csapattal egyetértettünk abban, hogy a brazilok elleni meccs volt a kulcs, ha ott nyertünk volna, egészen biztosan jobb sorsolást kapunk a főtáblán. Ami a saját teljesítményemet illeti, a csoportban az összes meccsemet megnyertem, de azért jó lett volna a svédekkel szembeni találkozón a világranglista-második Truls Möregardh-tól legalább egy szettet elcsípni. Összességében tehát a kötelezőket hoztam, extra viszont most nem volt benne a játékomban. Szántosi Dávid: „A mutatott játékommal összességében elégedett vagyok, viszont ront az összképen, hogy a brazilokkal szembeni meccsen kétszettes előnyről kikaptam: ha akkor nyerek, a folytatás másképp is alakulhatott volna. Ebből is tanultam, remélem, legközelebb már nem fordul elő hasonló.” |
A magyar válogatott világbajnoki szereplése számokban
Férfiak:
4 mérkőzés
2 győzelem
2 vereség
8:6-os mérkőzésarány
28:24-es játszmaarány
Nők
4 mérkőzés
2 győzelem
2 vereség
8:8-as mérkőzésarány
30:28-as mérkőzésarány
