Coventry az ASOIF tagjainak elmondta: tisztában van azzal, hogy nem lesz mindenki boldog a döntésektől, de nem az a cél vezérli őket, hogy egyetlen sportágat is tönkre tegyenek.
„És van visszaút is, ez nem örök időkre szóló döntés” – nyilatkozott a NOB elnöke az AP-nek.
A kényes kérdésben Coventrynek azt követően kellett hivatalosan is állást foglalnia a sportágak vezetői előtt, hogy februárban a hatékonyabb olimpiai rendezést érvként felhozva a programot illetően „kellemetlen” egyeztetéseket helyezett kilátásba. A NOB hónapokon belül szeretné véglegesíteni a brisbane-i programban szereplő sportágak listáját, amelyről Coventry korábban annyit már elárult, hogy rövidebb lesz, mint a 2028-as, Los Angeles-i olimpián. A programban szereplő sportágakat decemberben véglegesíthetik, és 2029-re kiderülhet a részletes műsor is, hogy hány versenyszámban osztanak érmeket. Amíg 2012-ben, Londonban még csak 26, addig Los Angelesben már 36 sportág szerepel az olimpiai programban, és az is eldőlt, hogy utóbbin 353 versenyszám lesz. Brisbane-ben ez is csökkenhet.
Coventry kedden már találkozott az ASOIF tagjaival, akiknek elmondta: egyelőre „nincsenek konkrét számok” a brisbane-i programon szereplő sportágakat tekintve. A zimbabwei sportvezető – korábbi olimpiai és világbajnok úszó – hozzátette: a legfontosabb szempont az lesz, aminek ismeretében a döntést meghozzák, hogy a rendező a szükséges helyszínek számát figyelembe véve hogyan tudja költséghatékonyan lebonyolítani a játékokat.
„A költségek akkor nőnek, és ez bonyolítja a helyzetet, amikor újabb helyszíneket rendelünk egy olyan eseményhez, amely egyszeri. Erre kell különösen nagy hangsúllyal odafigyelnünk, és azon gondolkodnunk: miként tudnánk ezen változtatni” – hangsúlyozta Coventry.
Azt az ASOIF elnöke, Ingmar De Vos is elismerte, hogy az olimpiai programban szereplő sportágak száma „túlzottan megnőtt”, éppen ezért ismét meg kell majd találniuk a megfelelő arányokat.
Az AP emlékeztet rá, hogy az öttusa hosszú ideje küzd a tagsága megőrzéséért, de veszélyeztetett lehet nagyon speciális helyszíne miatt a kajak-kenu szlalom szakága is. Ezeken kívül pedig nyilvánvalóan azok a sportágak is kikerülhetnek a programból, amelyeket a megelőző, azaz a 2028-as játékokra emeltek be, köztük a flagfutball, a lacrosse és a fallabda. Így utóbbiaknak még azelőtt kell megküzdeniük a brisbane-i részvételükért, hogy 2028-ban egyáltalán bemutatkoznának az olimpián.
Ezen túl is akad azonban megoldásra váró kérdés a NOB és az ASOIF asztalán. Utóbbi tagjai nagyon szeretnék már tudni, hogy előbbi szervezet mekkora részt juttat számukra a Los Angeles-i olimpia több milliárd dolláros bevételéből. A NOB a párizsi olimpiát követően összesen 590 millió dollárt fizetett a sportági világszövetségeknek, ami kilenc százalékkal volt több, mint Tokió után. A mindenkori összeget a sportágak fajsúlyát figyelembe véve osztják fel – jellemzően az atlétika kapja a legtöbbet, Párizst követően 39.6 millió dollárt –, erről az ASOIF tagjai állapodnak meg egymással. Ingmar De Vos ugyanakkor figyelmeztetett rá, hogy miközben nagyjából hasonló nagyságrendű összeggel tervezhetnek, mindenki többet remél, mint korábban, ezúttal viszont a helyzetet az elosztást tekintve még tovább nehezíti, hogy az ASOIF-nek „három további szájat kell etetnie”. Utalt a sportvezető a gördeszka, a sportmászás és a hullámszörf sportágakat irányító szervezetekre, amelyek mostantól már szintén jogosultak részesedésre.
Mégis indulhatnak transzgender sportolók az olimpián?
