„Már az olimpiára kijutás is megérdemli az anyagi elismerést” – Fürjes Balázs az NS-nek

– Soha nem érte meg ennyire olimpikonnak lenni, mint mostantól. A NOB történelmi döntést hozott: minden olimpiai résztvevő 10 ezer dolláros elismerésben részesül. Sokan ezt az olimpiai mozgalom egyik legnagyobb fordulatának tartják, és úgy vélik, hogy elmúlt időszak olimpiai pénzdíjak körüli vitája vezethetett ide?
– Fürjes Balázs: Nem a nyomás vezetett ehhez a döntéshez, hanem az a meggyőződésünk, hogy az olimpiai mozgalom szívében mindig a sportolók állnak. Ez az alapelv nem változott, most egyszerűen egy új formában fejezzük ki. A párizsi olimpia után valóban élénk vita bontakozott ki, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség először fizetett pénzdíjat olimpiai bajnokainak. Ez új helyzetet teremtett, de azt is megmutatta, hogy a nemzetközi sportszövetségek anyagi lehetőségei rendkívül eltérőek. Egy atlétikai világszövetség egészen más gazdasági háttérrel rendelkezik, mint mondjuk az öttusa vagy számos más olimpiai sportág nemzetközi szervezete. A NOB ezért úgy döntött, nem hagyhatja, hogy a sportolók elismerése attól függjön, melyik sportágban versenyeznek. Mi egységes megoldást akartunk: minden olimpikon ugyanannyit kapjon. Hiszen aki kijut az olimpiára, az hosszú éveken át dolgozik ezért. Rengeteg lemondás, kitartás, fegyelem és áldozat áll mögötte. Úgy gondoltuk, önmagában ez a teljesítmény is megérdemli az elismerést.

– Korábban több vele készített interjúban is utalt rá Kirsty Coventry NOB-elnök, hogy nem az olimpiai pénzdíjak híve, hanem inkább az olimpiáig vezető út támogatásában hisz. Nem ellentmondás a mostani döntés, hiszen most mégis a már olimpiára kijutottakat díjazzák?
– Szerintem nem. Éppen ellenkezőleg: ez ugyanannak a filozófiának a folytatása. Ne felejtsük el, hogy a NOB eddig is rengeteget tett a sportolókért. Ösztöndíjprogramokat működtetünk, támogatjuk a felkészülést, az edzőket, a kvalifikációs időszakot, és segítjük a sportolókat az aktív pályafutásuk utáni második karrierjük felépítésében is. Most ehhez tettünk hozzá még egy elemet. Ráadásul sok sportágban az olimpiára kijutni nehezebb, mint magán az olimpián jó eredményt elérni. Az olimpiai mezőny ugyanis létszámkorlátos, ezért a kvalifikáció rendkívül kemény. Már az is világklasszis teljesítmény, ha valaki olimpikonná válik. Mi ezt a teljesítményt ismertük el.

– A közvéleményben ugyanakkor akadnak félreértések, vannak, akik úgy értelmezték mindezt, hogy ez megint adófizetői forintok költését jelenti, vagy hatással lesz a meglévő támogatási és jutalmazási rendszerre, netán az életjáradékra. 
– Fontos tisztázni: erről szó sincs. Ez a támogatás kizárólag a Nemzetközi Olimpiai Bizottság saját forrásából érkezik. Nem érinti a magyar felkészülési támogatásokat, az olimpiai eredményességi jutalmakat, de a az olimpiai életjáradékot sem. Ez minden meglévő támogatáson felül jár a sportolóknak. Éppen ezért tartottam fontosnak már a döntés bejelentésekor is hangsúlyozni, hogy ez nem helyettesít semmit. Ez egy új, kiegészítő elismerési forma.

„Hétmilliárd dollárból kilencven százalékot visszaoszt a NOB egy négyéves ciklusban”

– A NOB költségvetése lehetővé teszi ezt?
– Igen, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság működése sok szempontból különleges. Kevesen tudják, hogy a NOB semmilyen állami támogatást nem kap. A működésünket teljes egészében saját bevételeink finanszírozzák: elsősorban a nemzetközi közvetítési jogokból és a szponzori együttműködésekből. Egy olimpiai ciklus alatt ez megközelítőleg hétmilliárd dollár bevételt jelent. Ennek a pénznek a kilencven százalékát visszaforgatjuk a sportba, és a nemzetközi sportági szövetségeket, illetve a nemzeti olimpiai bizottságokat támogatjuk, de számos utánpótlásprogramokat, edzői támogatást osztunk ki, és természetesen magukat a sportolókat is segítjük pénzügyi támogatásokkal az olimpiai szolidaritási programon keresztül. Ez a mostani döntés is ennek a filozófiának a része: a NOB bevételei visszakerülnek azokhoz, akikért az egész olimpiai mozgalom létezik.

– A döntést Sebastian Coe is az elsők között üdvözölte. Ő volt az, aki még a párizsi olimpia előtt elsőként vezetett be pénzdíjat az olimpiai bajnok atlétáknak, és sokan úgy vélik, ez az ügy az elnökválasztási kampányára is hatással volt. Most mégis úgy tűnik, a NOB részben ugyanabba az irányba lépett. Ezzel lezárulhatnak a pénzdíjak körüli viták?
– Én soha nem szeretem a „vagy-vagy” megközelítést. A sportban nagyon sokszor az „is-is” a helyes válasz. Ez a mostani döntés óriási elismerés azoknak, akik kijutnak az olimpiára, ugyanakkor ettől még teljesen természetes, hogy bizonyos sportágak saját világbajnokságaikon vagy világkupaversenyeiken pénzdíjat fizetnek. Ez a két rendszer nem zárja ki egymást. Az atlétikában, az úszásban vagy más sportágakban eddig is léteztek pénzdíjak, és ezután is létezni fognak. A NOB most egy másik szempontot emelt be: azt mondta ki, hogy maga az olimpiai részvétel is olyan teljesítmény, amely önálló elismerést érdemel. Lehetnek különböző vélemények, lehetnek viták, de a végén mindig olyan megoldást kell találnunk, amely a sportolók érdekeit szolgálja, miközben az olimpiai mozgalom alapértékei sem sérülnek. Számomra sokat jelentett, hogy Sebastian Coe volt az első, aki a döntés után szót kért, és nyilvánosan támogatásáról biztosította ezt az új rendszert. Ez azt mutatja, hogy a különböző megközelítések között is lehet közös pontot találni.

– A 146. ülésszak másik nagy témája a Fit for the Future (Jövőre szabva) reformcsomag. Ennek egyik legérdekesebb eleme, hogy a jövőben a NOB már nem elsősorban sportágakban, hanem versenyszámokban gondolkodik az olimpiai program kialakításakor. Mi indokolja ezt a szemléletváltást?
– A világ változik, és az olimpiai mozgalomnak is alkalmazkodnia kell hozzá. De ezt csak átlátható, mindenki számára egyértelmű szabályok alapján szabad megtenni. Ezért döntött úgy Kirsty Coventry elnök és a NOB végrehajtó bizottsága, hogy egységes, nyilvános értékelési rendszert dolgozunk ki. Korábban sokszor felmerült a kérdés, hogy egy-egy sportág miért marad az olimpiai programban, egy másik pedig miért nem. Mostantól erre objektív válaszokat kell adnunk.

– Melyek lesznek ezek az objektív szempontok?
– Több, egymással összefüggő kritériumról beszélünk. A magától értetődő elemek közé tartozik természetesen a sportág integritása, az átlátható működés, a doppingellenes küzdelem, a jó kormányzás. De ennél talán még fontosabb az úgynevezett egyetemesség, vagyis, hogy egy sportág valóban az egész világ sportja-e. Például megvizsgáljuk majd, hogy egy olimpiai versenyszám első nyolc helyezettjei hány különböző országból érkeznek. Hány kontinens képviselteti magát közöttük, vagyis mennyire globális maga a sportág, hány országban űzik, mennyire elérhető a világ különböző részein. Ha egy sportág csak néhány országban népszerű, az természetesen más megítélés alá esik, mint egy olyan, amely valóban minden kontinensen jelen van.

– A nézettség és a gazdasági mutatók is szerepet kapnak?
– Természetesen. Az olimpiának a jövő generációi számára is vonzónak kell maradnia. Vizsgálni fogjuk, hogy egy sportág versenyeit hányan nézik televízióban, digitális platformokon, közösségi médiában. Azt is, hogy mennyire kelendők a jegyek és, hogy a szurkolók megtöltik-e a lelátókat. És azt is, hogy a népszerűség valóban globális-e, vagy csupán néhány országra korlátozódik. Nem egyetlen mutató alapján döntünk, hanem egy összetett értékelési rendszer alapján.

– Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi olimpiai sportágaknak sem lesz automatikusan biztos a helyük?
– Pontosan ez a cél: mindenki ugyanazon szabályok szerint mérettessen meg. Azok a sportágak, amelyek ma az olimpiai program végén helyezkednek el ezekben a mutatókban, ugyanúgy összehasonlíthatók lesznek azokkal az új sportágakkal, amelyek szeretnének bekerülni az olimpiára. Ez egy nyitott, átlátható rendszer lesz.

„Budapestnek lehet esélye – de csak akkor, ha ez a magyarok közös ügye”

– A 146. ülésszak egyik legfontosabb döntése a 2036-os olimpia házigazdájának kiválasztási rendszerét is érinti. Új szakasz, új menetrend, új szemlélet. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Talán ez az egyik legfontosabb szervezeti reform, amelyet most elfogadtunk. Az elmúlt években tíz-tizenkét ország, illetve város is jelezte, hogy a jövőben szívesen rendezne olimpiát. A NOB célja az volt, hogy ebből az igen széles mezőnyből egy átlátható, kiszámítható folyamat végén válassza ki a legalkalmasabb rendezőt. Az első fontos mérföldkő 2027 tavasza lesz. Addigra a NOB végrehajtó bizottsága kiválasztja azokat a pályázókat, vélhetően hármat-négyet, amelyek valóban alkalmasnak tűnnek arra, hogy tovább folytassák a folyamatot. Ez még nem a végső döntés lesz, hanem egy szakmai szűrés. Ezt követően rendkívül részletes vizsgálatok következnek. Gazdasági elemzések, fenntarthatósági vizsgálatok, a sportlétesítmények felmérése és persze mindaz, hogy a tervek hogyan illeszkednek az adott város közlekedési és városfejlesztési elképzeléseihez. A végső döntés várhatóan 2029 első negyedévében születik meg.

– Ez a reform sokak szerint Budapest számára is új lehetőséget jelenthet. Ön hogy látja?
–  Mi egy igazi olimpiai nemzet vagyunk, Budapest globális sportfőváros. Magyarország megítélése ma rendkívül kedvező a nemzetközi sportvilágban. Házigazdaként utoljára az UEFA BL döntő alkalmával vizsgáztunk jelesre.  Ide mindenki jöhet, mindenki kap vízumot, mindenki biztonságban érezheti magát. Szurkolóink káprázatos hangulatot teremtenek, a magyarok szeretik és értik a sportot. Megbízható partnerek vagyunk, mindig betartjuk minden vállalásunkat. Ez komoly bizalmi tőke. Ugyanakkor a legfontosabb kérdés nem Lausanne-ban dől el, hanem Magyarországon. Az igazi kérdés az, hogy a magyar olimpiai család és Budapest városa, Karácsony Gergely főpolgármesterrel közösen  le tudnak-e tenni egy olyan, stadionstoppos, városépítő, közép-európai olimpiai tervet az asztalra, amely gazdaságilag hasznos és amelyet a magyarok többsége támogat. A döntő kérdés az, hogy a magyar emberek többsége odaáll-e egy konkrét, észszerű, az egész ország számára hasznos olimpiai terv mellé. Ha nincs társadalmi támogatás és nemzeti konszenzus, akkor tilos belevágni. Ugyanakkor, ha a magyar emberek úgy gondolják, hogy lehet olyan olimpiai terv, amely valóban az ország javát szolgálja, akkor Budapest a 2036-os verseny egyik nagy esélyese lehet. Meggyőződésem, hogy a magyar olimpia konkrét tervét egy olyan, transzparens, teljes nyilvánosságot biztosító, nyilvános szakmai  és politikai vitákkal is tarkított társadalmi párbeszéd folyamatában kellene megbeszélnie az országnak, amelyben minden adat, minden terv, minden számítás, minden információ mindenki számára nyilvános és hozzáférhető.