Elhunyt Roska János, a Népsport egykori munkatársa

A kilencvenes években tényleg minden megtörténhetett. Az is, hogy a Nemzeti Sport tördelőszerkesztője legyen egy olimpiai sportág országos szakszövetségének az elnöke.

Bizony, a mi Janink, Roska János (bizalmasan: Roskatag Pinyő) a gyeplabdázók élén állt hosszú éveken át, és tényleg szívügye volt a sportág. Én is vettem abból a „műgyeptéglajegyből”, amelyet fáradhatatlanul árult a szerkesztőségben, igaz, én voltam a legjobban meglepve, amikor kiderült, hogy tényleg pálya épült belőle a Népligetben.

„Lemondtam, csak nekünk van meg…” – sétált be fél órával lapzárta előtt a tördelőkhöz kezében egy A4-es papírral, majd miután mindenkinek az agyára ment azzal, hogy szétszedette a nyomdába készülő lapot, tíz perc múlva benézett az ajtón, és azt mondta: „Bocs, mégsem…” És féloldalas képriporttal ünnepelte a Nemzeti Sportban saját újraválasztását.

Kevés szórakoztatóbb figura dolgozott akkortájt a Visegrádi utcai falak között. Persze nem ott, hanem az egyik közeli vendéglátós egységben mesélte el, hogy a Népszabadságban még újságíróként volt gyakornok, akinek egyebek mellett az éjszakai aszfaltozókról szóló „Simítófa, vastalicska, fahenger” című riportot köszönhették valamikor a nyolcvanas években a pártlap hűséges olvasói.

Mindannyiunk szerencséje, hogy végül másik szakmára talált, igaz, egy évtizeddel később már lelkesen mesélte, a Színes Sport című konkurens sportnapilapnál újságíróként alkalmazták, és tizenhét kis sportág felelőse lett. De tényleg a tizenhét legkisebbé.

Örök gyerek volt, a csajok mindennél jobban érdekelték, és azért itta pohárral a sört (persze egyszerre kettőt kért ki), mert a korsó nehéz. Az élet sem volt könnyű, tudom, mert sokat panaszkodott, de ezt is mosolyogva tette, úgyhogy olyan nagyon mégsem lehetett komolyan venni.

És most elment. Nem tudom, műgyeplabdapályából mennyi épült az utóbbi évtizedekben, azt sem, hogy utolsó éveiben mivel töltötte az idejét, csak azt, hogy saját bevallása szerint sohasem fizetett egy fillér adót sem. Így is lehet, valamikor így is lehetett.

Isten veled, Jani!