Tizennyolc mérkőzés és több mint 20 ezer mérföldnyi utazás után célba ért a Fulham: a londoni csapat május 12-én megvívhatja története első európai kupadöntőjét – emel kalapot a BBC Gera Zoltánék egész éves teljesítménye előtt, aláhúzva: Roy Hodgson tanítványainak áldozatai között a Hamburg előtt a címvédő Sahtar Doneck és a BL-ből átsorolt, patinás Juventus is ott volt.

„Egygólos hátrányban, azt hiszem, nagyon sok csapat elveszítette volna a tartását, és lélekben feladja a harcot. Velünk azonban ez nem történt meg ebben a nagyszerű atmoszférájú stadionban, büszke vagyok a csapatomra – idézte fel Hodgson menedzser a csütörtöki mérkőzést. – Az Európa-liga döntőjét elérni mindenképpen nagy dicsőség, legyen szó akár a Fulhamről, akár a Premier League valamelyik élcsapatáról. Az ilyesmit mindenhol jegyzik!"

Hodgson elismerően hozzátette: a második félidőben nem úgy néztek ki a játékosai, mint akiknek a lábában már ötvenkilenc mérkőzés van ebben a szezonban. Pedig annyi van...

„A futball érzelmekkel teli játék, úgyhogy abszolút megmagyarázható lett volna, ha a kupaelődöntő feszült légkörében elveszítjük a fejünket. Minden okunk megvolt az összeomlásra, de ez nem következett be, játékosaim sokadszor is bizonyították, milyen jó szellemű társaságot alkotnak."

Tanítványai sem maradtak a mester adósai, Mark Schwarzer kapus és az egyenlítő gólt szerző Simon Davies egyaránt a 62 esztendős Hodgson munkásságát méltatta:

„Az ellenfelek nem szeretnek annyira alaposan megszervezett csapat ellen játszani, mint amilyen a miénk. És ebben óriási érdemei vannak Roy Hodgsonnak, aki azóta, hogy először átlépte az öltözőnk küszöbét, egészen fantasztikus munkát végez″ – így Davies.

Ehhez Schwarzer a következőket tette hozzá: – „Amikor arra van szükség, eljátssza az undok kis manó szerepét, de ettől is olyan nagyszerű szakember. Tapasztalata megnyilvánult abban is, ahogyan összerakta ezt a csapatot: nem sztárokat vett, sőt igazolt olyan futballistákat is, akiket máshol már leírtak. S aztán mindenkinek megtalálta a helyét."

Hodgson következő nagy feladata az lesz, hogy a fináléra bevethető állapotba hozza Bobby Zamorát. A menedzser a bajnokságban pihentetni szándékozik a válogatott kapuján dörömbölő játékost, aki természetesen szintén nagy élményként éli meg az európai porondon történteket:

„Az utolsó tíz perc olyan volt, mintha sohasem akarna leperegni... – mondta az ezúttal eredménytelen, ám az idény során sok fontos gólt szerző futballista. – Örömöm határtalan, alig találok szavakat. Egy biztos: ma is egy nagyon jól szervezett csapattal álltunk szemben, de akaratunk és elszántságunk egyszerűen szétzúzta az ellenállást."

Ez utóbbiról Ricardo Moniz, a nemrégiben kinevezett hamburgi vezetőedző így vélekedik:

„Nem azt tettük, amit kellett volna. Egygólos előnyben is többet kellett volna támadnunk, sokat foglalkoztatva a szélsőinket, de nem voltunk képesek rá. Egyszerűen nem voltunk elég jók ahhoz, hogy bejussunk a fináléba. A meccs utáni öltözői csend átélését nem kívánom senkinek sem."

Mladen Petric, a német csapat gólszerzője is amondó, a vezetés birtokában túlságosan visszahúzódtak, ezért nem lehetnek ott a saját arénájukban rendezendő fináléban:

„A gólunkig nem volt semmi gond, ellenőrzés alatt tartottuk ellenfelünket, utána azonban visszahúzódtunk, mint csiga a házába. Amikor meg már nem nekünk állt a zászló, nem volt erőnk változtatni a játék menetén. Ekkora csalódásnak még sohasem voltam részese..."

S hogy mi lesz a fináléban? Mark Schwarzer, a londoniak ausztrál kapusa szerint teljesen mindegy, ki az ellenfél, mert a lényeg az:

„...hogy mi ott vagyunk, és hiszünk abban, hogy az utolsó lépést is képesek leszünk megtenni. Csendesen és a tőlünk telhető legprofibb módon végezzük majd a munkánkat. Az egész idény során leírtak bennünket, és biztos vagyok abban, hogy a döntő előtt is így lesz, ám ez minket egyáltalán nem befolyásol. Tovább akarjuk írni a Fulham történetének legszebb fejezetét!"