– Dublinban járt már?
– Még nem.

– Pedig azt mondják, jók a sörök arrafelé.
– Biztos, de jobban vonz az új dublini futballaréna, amelyben az Európa-liga-finálét rendezik.

– Sejtettem én. Csakhogy az odáig vezető utat mintha egy szellemvasútban töltenék, félelmetes akadályok képében egyre- másra ugranak elő az ijesztő riválisok. A Benfica mennyire az?
– Nem mondanám ijesztőnek, inkább olyan csapat, amely ellen élmény lehet futballozni. Játékosainak némelyike megjárta a világ legnagyobb csapatait, de épp a lisszaboniak tekintélye, ereje miatt mondhatjuk azt, ha kiverjük őket, esélyesként kezelnek bennünket a későbbiekben.

– Mennyire hajthatja az önök malmára a vizet, hogy a Benfica épp a hétvégén az ősi rivális Portótól kapott ki odahaza, egyszersmind elbukta az idei portugál bajnokságot?
– Az esetleges letargikus állapotukba aligha kapaszkodhatunk, miután hasonló fiaskón vagyunk túl mi is. Habár nekünk módunkban áll javítani, kellemesen éppenséggel nem érintett minket, hogy az aranyharcban a legnagyobb ellenfelünknek mondható Twentétől kikaptunk.

– És Lisszabonban is érződik a szomorúság?
– Nem, már túlléptünk a zakón, habár felettébb bosszantó, hogy gyenge játékkal maradtunk alul. A vasárnapi és a keddi edzés hangulata nem idézte egy vígjátékét, de tudjuk, gyorsan vissza kell találnunk a helyes pályára.

– Mi a minimális cél csütörtök este a Fény stadionjában? Mert gyanítom, továbbra is a bajnoki cím megszerzése a legfontosabb.
– Valóban, nem mondtunk le az aranyról, a BL-selejtezőt érő második helyezést pedig feltétlenül meg kellene csípnünk. De ha már eddig eljutottunk – többek közt a francia listavezetőt is kiejtve – megpróbálunk továbbjutni. Ahhoz pedig gólt kell rúgnunk Lisszabonban.

A TELJES INTERJÚT, MELYBEN DZSUDZSÁK NYILATKOZIK A PSV-SZURKOLÓKNAK A TWENTE ELLENI VERESÉG UTÁNI REAKCIÓJÁRÓL, KERESSE A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN!